Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
végrehajtója, a haladó és lokális törekvések fékje, mint a fó'ispán a megyékben. A Bárczy-rezsim áthidaló, kiegyenlítő', összekötő kapocs volt a konzervatív-nemesi kormányok és a főváros német-zsidó polgársága, szocialista munkássága között, a kormányok engedélyével annyi engedményt tett a rohamosan növekvő, iparosodó fővárosnak a polgári haladás terén, amennyi elkerülhetetlenül szükséges volt. A Budapest egyesítését követő évtizedek fejlődésének egyik legfontosabb mozzanata, a fővárossal szomszédos peremkerületek kialakulása, a gazdasági NagyBudapest létrejötte volt. A leggyorsabban fejlődő Újpest, Kispest, Erzsébetfalva, a kilencvenes évektől kérte a fővároshoz csatolást. (15) A Gross-Berlin és GrossWien mintájára létesítendő Nagy-Budapest megalkotása, az új várospolitikát képviselő Bárczy István programjának egyik célkitűzése volt. A Harrer Ferenc tanácsjegyzővel készíttetett tanulmány (30) azonban nem kerülhetett tárgyalásra. A közigazgatási egyesítés fontosságát nem ismerte fel a város, illetve kedvezőtlen pénzügyi viszonyai között, krónikusan deficites háztartásával, nem vállalhatta annak anyagi kihatását. A fővárosi törvény revízióját, a községi választás — programba vett — reformját, a liberális városvezetés sem tudta megoldásra juttatni. A közigazgatás belső szervezetének átalakítása azonban többé nem halasztható feladattá vált. Az 1873-ban egyesített 300 ezer lakosú főváros szükségleteire szabott szervezet, a milliós nagyváros igényeit nem elégíthette ki, a megsokasodott feladatok ellátására egyre alkalmatlanabbá vált. A központi szervezet módosításának ügyét Bárczy elválasztotta a fővárosi törvény — évtizedeken keresztül kilátásba helyezett és ismételten elodázott — revíziójától. Előterjesztése alapján, az 1872. XXXVI. törvénycikk által biztosított keretek között, 1911-ben átszervezték a főváros központi igazgatását. A Bárczy-rezsim nagyszabású, nagy koncepciójú városfejlesztési programjának (26, 34) realizálódását megakasztotta a háború. Mégis annak alapján, ami a programból az első világháborút közvetlenül megelőző években megvalósult —, elég itt a községesítés elvének térhódítására, a szociális és kulturális reformok és létesítmények (33) egész sorára utalni — joggal nevezhetjük ezt az időszakot a budapesti várospolitika reformkorszakának, a fellendülés korának. 1. Részletek az egyesített főváros első főpolgármesterét beiktató ünnepi közgyűlés jegyzőkönyvéből 1873. október 30. 2. Havas Ignácz budapesti ministeri biztos a mai napra eleve kihirdetett közgyűlést d. e. 10 órakor megnyitván, előadja, hogy a mai közgyűlés tárgyát a megválasztott főpolgármesternek bevezetése és az eskü letétele képezi; Rövid idő múlva Ráth Károly főpolgármester úr a kiküldött bizottmány kíséretében általános éljenzések között a közgyűlésbe megjelenvén Havas Ignácz budapesti ministeri biztos úr által következőkép fogadtatott:
