Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

„Ministeri biztosi teendőim utolsóját, mondhatom legkellemesbjét vagyok végzendő, midőn Méltóságodat, kit Ő császári Apostoli Királyi Felségének legmagasabb kegye s a választásra törvény szer űleg hivatott fővárosi bizottság többségének bizalma szólított e kitűnő helyre, üdvözölhetni szerencsés vagyok. Nagy feladatú munkája kezdetén ezen ünnepélyes alkalommal vegye azon — bizottsági tagtársaim érzelmeivel összhangzó nyilatkozatot, hogy bár mennyire küzdöttek is a pártok még néhány nap előtt e helyen, hogy érdemekben és hazafiságban egyaránt kitűnő jelöltjeiket diadalra juttassák, most, midőn a küzdelem elmúlt, a pártok is megszűntek lenni, hogy egy egésszé tömörülve hasonló erélylyel és buzgalommal működjenek most már főpolgármesterünk vezérlete mellett hazánk fővárosa javára és emelésére! (Zajos éljenzés.) Legyen szívemből üdvözölve! (Lelkes éljenzés.) Most felkérem Méltóságodat az eskü letételére." Mire megválasztott főpolgármester úr következő esküt tette le: „Én, Ráth Károly, esküszöm az egy élő Istenre, boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden szentéire, s örökös földi fejedelmemnek, legkegyelmesebb Uramnak, Első Ferencz József, Isten kegyelméből Austriai Császár, Csehország királya stb. és Magyarország Apostoli Királyának hitemre fogadom és ígérem, hogy O császári és Apostoli Királyi Felségéhez örökké hű, engedelmes és hódoló leszek, O Felségének, örököseinek és utódjainak dicsőségét, méltóságát, hatalmát mindenkor fenntartani s előmozdítani igyekszem, kárát pedig erőm szerint elhárítom. Esküszöm, hogy Magyarország törvényeit megtartom, hogy mindennemű hivatalos körömhöz tartozó ügyekben, legkisebb személy — tehát gazdag és szegény — válogatása nélkül, kérelmet, jutalmat, kedvezést, félelmet, gyűlölséget, szeretetet és kedveskedést félretéve, mint Isten és az ő szent igazsága szerint meggyőződve leszek, minden dolog iránt tehetségem és a törvényhez képest jogot, igazságot és végrehajtást szolgáltatok. Isten engem úgy segélyjen, a boldogságos Szűz és Isten minden Szentéi." Az eskü végeztével ministeri biztos úr beszédét ekkép folytatja: „Ezennel van szerencsém a t. bizottságnak főpolgármesterünket bemutatni. (Éljenzés.) — Ezzel befejezvén ministeri biztosi működésemet, ismételve köszönetet kell mondanom az igen tisztelt közgyűlésnek hathatós támogatásáért s midőn magamat továbbra is jó emlékükbe ajánlanám, elhagyom az elnöki széket és felkérem főpolgármester urat annak elfoglalására. Áldás, békesség, szerencse Budapestre!" (Szűnni nem akaró éljenzés.) Ezzel Ráth Károly

1 főpolgármester úr az elnöki széket elfoglalja s a ministeri biztos úr által átnyújtott Budapest fővárosi pecsétet átveszi. Most Barna Zsigmond helyettesített közgyűlési főjegyző emel szót, s Budapest fővárosának főpolgármesterét a törvényhatóság bizottsága részéről következőképpen üdvözli: „Méltóságos főpolgármester úr! 1. Ráth Károly (1821—1897): ügyvéd, 1867-ben ogy-i képviselő, 1871-ben a kir. tábla alelnöke, a főrendiház tagja. 1873—1897-ig Budapest főpolgármestere.