Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ Négykötetes, Budapest egyesítésének centenáriumára folyamatosan megjelenő gyűjteményünkben túlnyomórészt eddig kiadatlan forrásanyagot tárunk az olvasók elé. Az iratok arról szólnak, mint vált kereskedelme, gazdasága, szellemi élete, majd közigazgatási funkciója révén a régi Pest-Buda-Óbudából Budapest. Dokumentáljuk, hogy a főváros milyen közvetlen hatást gyakorolt az ország gazdasági szerkezetére, társadalmi-politikai életére, közgondolkodására és fordítva: hogyan tükröződött a főváros történetében az ország története. Szemléltető például szolgálnak arra, hogyan lett ez a soknemzetiségű, németnek telepített város egységes és magyar, hogyan fogadta be és formálta át elidegeníthetetlenül magyarrá, budapestivé Európa művészeti, építészeti, szellemi áramlatait a Lánchídtól a Parlamenten, az Iparművészeti Múzeumon át egészen a Metróig. Évszázados magyar hagyományok itt új jelentőséget kaptak, a sajátos pesti ízlés, igény és találékonyság számos ujat alkotott, amivel az európai kultúrát gazdagította. Ez a város az időnek épült, mindig a jövőnek, ezért időálló és ugyanakkor mégis korszerű. Budapest különös tulajdonsága: épületei, hidai (még utcanevei is) elidegenednek azoktól a letűnt rendszerektől, amelyek létrehozták őket, elváltak ezeknek a rendszereknek pillanatnyi érdekeitől is, s mennél távolabb kerülünk létrehozásuk idejétől, annál inkább hirdetik és dokumentálják az őket létrehozó szakemberek alkotókészségét, város szeretetét, tudásuk alaposságát. Intézmények, létesítmények ezrei hirdetik, hogy méltán vált a társadalmi haladás és a forradalmak fővárosává, még azokban az időszakokban is, amikor átmenetileg retrográd erők élhettek falai között a hatalom eszközeivel. Nem titkoljuk, hogy nem egy mainak hitt gond bizony régóta meglevő már. E felismerés azonban többet, mást is mond. Érzékelteti, hogy — ha megszakításokkal is — de szervezett, szívós munka árán egységes Nagy-Budapest alakul ki szemünk láttára, hogy mai elképzeléseink összhangban vannak a századvég, a századelő nagy városrendezőinek álmaival, de a legújabb keletű igényekkel is. Az elmúlt száz esztendőben újra meg újra meg kellett harcolni az elmaradottsággal, a konzervativizmussal a jövő metropolisáért. Különösen áthatja ez a küzdelem az elmúlt két évtizedet, az újjáépítés óta eltelt időszakot, mintegy annak bizonyságául, hogy a szocializmus alkalmas és méltó megvalósítója a legjobbak elképzeléseinek, a tanácsrendszerben olyan világváros épül, amely megfelel a társadalmi-szociális igényeknek.