Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

és ő felségére a királynéra várt, mi is a várudvarra siettünk, és ott ő felsége közvetlen oldala mellett jobbról a budaiak balról mi azonnal sorakoztunk. — Kevés vártatva, az Összes városi harangok zúgása mellett megindult az egész koronázási menet, és mi ő felségét — mindenüt közvetlenül oldala mellett menve egész akoronázási egyházig,

1 sőt magába a koronázási egyházba is bekísértük. A templomban a koronázás a szokott ünnepélyességekkel megtörtént, s előbb ő felsége a király, azután pedig felséges asszonyunk a királyné koronáztatott meg. — — — A koronázás befejeztével a koronás király fején Sz István koronájával födve, Szt István palástjába öltöztetve, és Szt István kardjával övedzve, balkezében a keresztes aranyalmát, jobbjában az uralkodói jogart (Sceptrum) tartva, a koronázási egyházból a királyi menetre indult, mely meneten — az összes harangok zúgása mellett — általunk ő felsége — ki a deszkával borított, és három szinü u.m.: zöld, fehér, vörös posztóval behúzott ösvénytalajon — jobbról a Herczegprimás Simor ő Főméltósága, balról a kalocsai érsek Haynald ő Excellentiája között lépdelt — szinte közvetlenül oldala mellett haladva, — a várörségi egyházig el,

2 s ez egyházba is bekisértetett. — A fölség ez egyházban lévén az aranysarkantyús vitézeket felütendő, az alatt mig ez megtörténende, mi Pestre a plaebániai templom előtti Szentháromság terére

3 vissza- és eljöttünk, hogy itt a királyi eskütétel tanujai legyünk. — A Dunapart hosszában felénk közeledő éljen riadások előre hirdették a királyi menet közeledését, melyet magyar huszárok nyitván meg, az a legmesésebb látványosság, hosszú szakadatlan lánczolatát képezte, mig a kunok, jászok, hajdúk s a megyéknek nem külömben az ország iker fővárosainak pompásnál pompásabb bandériumai a Szentháromság térén, az eskütételre készített álványt megkerülve, e térről a tanácsház terére elhúzódott s annak végén, a nemes vérű paripán a fennebbi diszöltözetbe öltözött koronás király, az eskü letételre készített álvány előtt — szűnni nem akaró éljen riadás között megállott. — A nagysúlyú palást daczára: s daczára a több mint félmértföldnyi hosszú menetnek, ő felsége a király lovagias könnyűséggel lepattanva lováról, az eskütételi álványra felsietett, hová őt ő Herczegsége az ország Primása, Simor, ő Excellentiaja a kalocsai Érsek Haynald, s a miniszter elnök Ő Excellentiája grf. Andrássy Gyula kisérték. Az ország Primása az országgyűlés által megállapított, s a fejedelem által elfogadott eskűmintát, az egész téren hallható fennszóval előolvasta, s ő fölsége a király, az elé olvasott szavakot érczes férfias fennhangon, a legtisztább magyar kiejtéssel a belső megindulás és érzés legkétségtelenebb jelenségei közt, oly erős határozottsággal útán mondotta, hogy a hallgató közönség, s e közönségben a főrendek és ország képviselők a meghatottság és mély megilletődés jeleit tükrözték vissza. — Az eskü letétele után, a fölség az ágyú dörej közben megbokrosodott paripának ágaskodásával nem gondolva, hasonló lovagias könnyűséggel, de egyszersmind nem 1. A budai Nagyboldogasszony-(Mátyás) templomig. 2. Az Űri utcában álló Mária Magdolna (volt helyőrségi) templomig. 3. A mai V., Március 15-e térre.