Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

3. Társadalmi és politikai harcok. A munkásmozgalom kibontakozása Az 1850-es évek végétől kezdve Pest újból az ország politikai küzdelmeinek fontos központjává, a függetlenségi harcok számos fontos eseményének színhelyévé vált. Az itt lezajló társadalmi harcok országos jelentőségét fokozta, hogy az ország nagyüzemi munkásságának mintegy egyharmada Pesten és Budán összpontosult, s így e városok váltak a munkásosztály politikai szervezkedésének, a szocialista munkásmozgalom kibontakozásának kiindulópontjává. E harcok legfontosabb dokumentumai az utóbbi évtizedek publikációi révén könnyen hozzáférhetők az érdeklődők számára. (Pl.: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. Bp. 1951. — Sashegyi O.: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849—1867. Bp. 1959. stb.) Ezért e korszaknál is a történelmi események menetének hű követése helyett inkább arra törekedtünk, hogy érzékeltessük a városi lakosság különböző rétegeinek állásfoglalását az egyes kérdésekben, és hogy — a munkásmozgalom történetének néhány alapvető fontosságú dokumentumának ismételt közlését leszámítva — lehetőleg kevésbé ismert és jellegzetesen budapesti vonatkozású forrást tárjunk az olvasó elé. Ausztriának 1859-ben, az olasz és francia hadseregtől elszenvedett veresége új lendületet adott a magyar függetlenségi, nemzeti mozgalomnak. A nemzeti érzés kinyilvánítására alkalmul szolgáló emlékünnepségek (a Kazinczy-, Zrínyi-, Kisfaludy-, Berzsenyi-évforduló) és tüntetések (1860-ban március 15-e évfordulóján, 1860 áprilisában Széchenyi temetésén, 1860. augusztus 20-án stb.) (129, 130) a közelgő forradalom rémületével töltötték el a bécsi udvart. A kormány a mozgalmat egy „új alkotmány" kibocsátásával, az 1860. október 20-án kiadott ún. Októberi Diplomával akarta leszerelni. A Diploma a birodalmi ügyek intézésében csak igen szűk jogkört szabott az egyes országok és tartományok törvényhozó testületeinek, így a magyar országgyűlésnek is, s bár visszaállította a megyei és városi önkormányzatot, a felelős magyar minisztérium megalakításáról szó sem lehetett. Éppen ezért Magyarországon rendkívül elégedetlenül fogadták a Diplomát: az ellenzék Deák által megfogalmazott álláspontja az volt, hogy az alkotmányos kibontakozás csak az 1848. évi törvények alapján lehetséges, s hogy az országgyűlési választásokat is az 1848-as törvény előírásainak megfelelően ejtsék meg. A nagyrészt a még életben levő 1848-as bizottmányi tagokból választott pesti közgyűlés is ezt a programot tette a magáévá (131, 132, 133, 134).