Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

ságának csak 64 %-kát (az egész lakosságnak csak 40 %-kát) képezik; ugyanezt bizonyítja azon körülmény is, hogy míg Bécsben minden 13 felnőtt (20 évnél idősb) lakó között egy tőkepénzes található, Pesten csak minden 60 lakóra jut egy-egy! Nemcsoda, mert hisz Bécs századokon keresztül az udvari élet s a székváros légkörében növekedett naggyá s az uralkodók többi országainak vagyonából tápláltatott. Ha a legnagyobb számmal képviselt foglalkozási ágak előszámlálását folytatjuk, harmadik sorban a kereskedéssel foglalkozókat kell említenünk; ezeknek száma 9983. Pest kereskedelmének jelentősége s terjedelménél fogva ezen szám igen csekélynek látszik, s kereskedői körökben meglepetéssel fogadták azon tényt, hogy Pest, a kiválóan kereskedelmi város, lakosságának csak 4 1/2 %-a (a 14 évnél idősebbeknek 6 %-a) foglalkozik kereskedéssel. Ennél azonban nem veszik figyelembe, hogy a kereskedelem műveleteinek természete inkább bel-, mint külterjű, hogy az iroda négy fala között két-három ember forgalomba hozhatja mindazon tömérdek javakat, melyeknek előállításánál száz meg száz, sőt ezer meg ezer kéz dolgozott. Bécsben a kereskedő elem az egész lakosságnak 6 %-kát teszi. Pest ép oly arányt tüntet fel, mint Boroszló és Königsberg; ellenben fölülmúlják Berlin, hol a kereskedők száma 5%-ra rúg, Köln és Stettin 5 1/2, majnai Frankfurt 9 %-kal. 1857-ben a kereskedők száma 5710, tehát az összes lakosságnak valamivel több mint 4 %-ka volt, s így azon idő óta a viszonylagos száz nem igen emelkedett. A kereskedők után legnagyobb számmal jelennek meg a cipészek és szabók. A ruházati iparral foglalkozók összes száma 10,215, tehát több mint a kereskedőké; köztük van: czipész 4810, szabó 4574. Ezek után mindig kisebb számmal jönnek a lakatosok és kovácsok 3184, női kéziparral foglalkozó nők 2554 egyénnel, az eledeliparral foglalkozók, kiknek száma 6402, ezek közül a kocsmárosok és kávésoké 2508; van továbbá asztalos 1916, kőműves 1875, vasút körül alkalmazott 1776, mezőgazda, majoros és marhatenyésztő 1652, közhivatalnok 1624, tanító és nevelő 1034, malomiparos 1013. Ezeken kívül említenünk kellene még az 1972 tőkepénzest, kik azonban tulajdonképen a foglalkozásnélküliek közé tartoznak. Az önálló kereset nélküliek száma a nőnemnél természetesen igen nagy, miután a férjes nőknek csak parányi része bír önálló keresettel. Mennyiben különbözik Pest az egyes iparágak csoportosulására nézve más városoktól? arra vonatkozólag — sajnos — nem rendelkezünk elegendő adattal. A munkás-osztályok viszonyára vonatkozólag már fönn nyilatkozánk; a porosz statisztikai hivatal kimutatásaiban ezenfelül még a következő foglalkozások összehasonlítására lelünk támpontot: Irodalom és művészet, szállásolás és üdítés ipara (Gewerbe für Beherbergung und Erquickung), ipar általában, és tőkések. Pesten az irodalom, művészet és sajtó minden 10,000 lakó közül 41-et, Berlinben pedig 53-at foglalkoztat, Düsseldorfban (festészeti iskola!) 97-et. A tőkepénzesekre vonatkozólag Pest még rosszabbul áll. Már fönebb összehasonlítottuk e tekintetben Bécs viszonyaival, s azt láttuk, hogy míg ott 1000 ember között 51 tőkepénzes találtatik, Pesten csak 10-et lelünk; ellenben majnai Frankfurtban és Boroszlóban 23-at, Berlinben 33-at találni. Azon iparágak ellenben, melyeket