Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

időben (1868—70) legalább 100 forintot fizettek egy nyomorult udvari vagy pinczelakásért (elégséges részvénytőke hiányában kevés gyár állíthatott föl olcsó munkáslakosztályokat), továbbá, hogy az első félévben az idegeneknek sokkal több volt a kiadásuk, mint az ittlakóknak, s végül, hogy társaságuk befolyása folytán jobban, tehát aránylag drágábban éltek mint otthon, a miben lényeges szerepet játszott a jó és olcsó bor stb. De a nagy szabásban megindított gépipar csakhamar óriási léptekkel hanyatlott. Az árak természetesen összhangzásban kellett hogy álljanak a bécsi, prágai stb. versenynyel; pedig a művezetők, mérnökök, sőt még a szakkönyvelők is kik pedig nem feleltek meg mindig a várakozásnak, már csak azért sem, mivel viszonyainkban még tájékozatlanok voltak, külföldről kerültek és nagy fizetést húztak, a munkabér és a többi kezelési költség felével magasabbra rúgott, sőt még a nyersanyag is drágább volt, mint a versenyző városoké. Ehhez még egyéb baj is járult. A gyárak nem rendelkeztek elégséges üzleti tőkével, sőt sokszor kedvezőtlen kamatláb mellett voltak kénytelenek pénzt fölvenni, s még gyakrabban, különféle czímen, árengedményekre is rá kellett szánniok magukat, csakhogy pénzhez juthassanak. Hisz tudvalevőleg mi sem könnyebb, mint gépszállítmányokat kifogásolni, ha valaki épen rá adja a fejét. A mi ezután következett, csak természetes folyománya volt az ilyen előzményeknek. Az egyre növekvő deficit már a nem sokkal később beállt közgazdasági válság előtt azt eredményezte, hogy az új gépgyárak megrendelések hiányában szorult helyzetbe jutottak és egyet-kettőt kivéve végre csődöt mondtak. Részvénytőke alakjában az ország körülbelül 2 1/2 milliót vesztett e kísérletnél. Mindezek daczára tagadhatlan, hogy a gépipar 1867 óta lendületet nyert. Ezt első sorban azon körülménynek lehet köszönni, hogy a kormány 1870-ben két felszámolni kényszerült gyárt megvásárolt, melyek a „magy. kir. állami vasutak gép- és vaggongyára" czég alatt egyesíttetvén, tovább is folytatták munkásságukat. Eleinte az volt a szándék, hogy e gyár kizárólag csak a magyar állami vasutak körül szükségeseknek mutatkozó javításokat eszközölje; mivel azonban a gyár nagyobb munkaképességgel dicsekedhetett, mint a milyen az ily javítások végrehajtására igényeltetik, a kormány azt rendelte, hogy olyan gépek és művek készítését is felvegye munkássága programmjába, melyek korábban belföldön nem készültek, egyszersmind, hogy a magyar gépipar minta- s a honi munkások nevelőintézete gyanánt is szolgáljon. A mi különösen Budapestet illeti, itt még lokális körülmények is akadályozzák a gépgyártás egészséges fejlődését. Ilyenek első sorban az elévült építkezési rendszabályok, melyeknél fogva maga az építkezés oly nagy tőkebefektetést kivan, milyentől a külföldi gyáros visszariadna, a munkások rendkívül nagy bére, mely jó részben a drága lakbér következménye. E drága lakbér, mely lehetetlenné tette a külföldről jött munkások letelepítését, egyfelől szintén a már említett czélszerűtlen építkezési rendszabályoknak, másfelől pedig a nagy épületadónak s a városi házbéradónak következménye. Már pedig a takarékos és józan élet első feltétele a tisztességes otthon; hogyan várjunk hát ilyet munkásainktól, kik mint ágybérlők valóságos oláh-