Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

nem tudták maradéktalanul érvényesíteni írásba foglalt jogaikat, mert az oklevélben felsorolt jövedelemforrásaik mindaddig a kamaraigazgatóság rendelkezése alatt maradtak, amíg 1711-ben Eleonóra császárné az 1703. évi kiváltságlevél megerősítése és megújítása során elrendelte, hogy azok az érdekelt városok tulajdonába kerüljenek (7). A szabad királyi városi jog visszanyerése, a városi önkormányzat biztosítása meggyorsította a két város újjáéledését és megnyitotta az utat egyre rohamosabb ütemű gazdasági és társadalmi fejlődésük számára. E fejlődés egyik szembetűnő jegye a főváros lakosságának rohamos növekedése volt. A XVII. század végén a két város lakóinak együttes száma sem haladta meg a tízezret; az 1784/87. évi országos összeírás idején Budán már közel 24 000, Pesten pedig mintegy 21 000 lélek élt. Népességét tekintve Budát ekkor csak Debrecen és Pozsony, Pestet a három városon kívül még Szeged is megelőzte. Az 1851. évi népszámláláskor azonban már a 106 000 lélekszámú Pest volt Magyarország legnépesebb városa; messze maga mögött hagyva az 50 000 lakosú Budát. A lakosság növekedésének megfelelően fokozatosan nőtt a városok beépített területe, mely Pesten már a XVIII. század közepére túlterjedt a középkori falakkal körülvett Belváros határain; az egyre jobban beépülő szántóföldek és kertek helyén már az 1730-as évekre kialakultak a külvárosok. Ezzel egyidejűleg Buda régi külvárosai mindjobban benépesültek és terjeszkedtek. (A beépített terület növekedése leolvasható a 2, 3, 33. sz. képmellékleteken közölt térképekről.) Az építkezésekben bizonyos igényesség legfeljebb a Várnegyed és a Belváros épületeinél mutatkozott; a külvárosi házak sokáig megőrizték falusias jellegüket, építésmódjuk kezdetlegességét az alább bemutatandó források kellőképpen jellemzik. Az építkezésben tervszerűség Pesten először az Újváros (Lipótváros) kialakításánál tapasztalható a XVIII. század végén. E városrész, többemeletes házainak egységes építészeti stílusa, utcáinak egyenes, tervszerű vonalvezetése következtében előnyösen eltért a többitől. Az utcák kövezése, világítása, tisztántartása, és általában az egészségügyi követelmények betartása terén mindkét városban sok kivetnivaló található (8). A XVIII. századi gazdasági fellendülés a századforduló idején Pest építészetében is éreztette hatását, különösen az 1808-ban megalakult, a városrendezési és szépítési tervek kidolgozásával és végrehajtásával megbízott Szépítési Bizottmány működése nyomán (9, 9/a). E korszakra esik a klasszicista stílus térhódítása, a művészi kivitelű középületek és igényesebb külsejű polgárházak, bérházak emelése (néhány leírását ld. a 12. sz. forrásban), melyek díszes külseje mögött azonban gyakran egészségtelen, korszerűtlen lakások húzódtak meg (13). Budán továbbra is megmaradtak és túlsúlyban voltak a barokk épületek (10). Az 1838. évi árvíz óriási rombolását (14—15) követő tömeges építkezés ugyan az egyes épületek művészi kivitelének rovására ment, s az építkezési szabályzatok (16—17) szigorú megkötései is hozzájárultak a sematikus, egyhangú homlokzatok kialakításához, de a korábban falusias külvárosok gyors városiasodásával ekkor kezdte Pest elnyerni azt a nagyvárosi külsőt (18), mely méltó kerete lett az ország gazdasági, politikai és kulturális életében betöltött irányító szerepének.