Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

Részletek Henrik szász herceg naplójából Buda ostromáról és visszafoglalásáról 1686. augusztus 28—szeptember 4. Augusztus 28. E hónap 28-án, virradatkor az egész sereg nyeregbe szállt, s készenlétben állott; minthogy azonban az ellenség újabb kísérletet nem tett, a készenlétben álló sereget ismét visszavonták. Időközben minden oldalon [ti. a vár minden oldalán] folytattuk a faltörő ágyúzást, s a mieink ennek nyomán egy meglehetősen nagy nyílást törtek azáltal, hogy a bajorok oldalán a torony maradványai is romba dőltek. Délután megint sikerült egy szökevényt elfognunk, aki valamelyest világossá tette előttünk az ellenség szándékait, mikor tudtunkra adta, hogy a következő napon segélycsapatokat akarnak átdobni a városba. Estefelé láttuk, hogy az ellenség felvonul, és abból, hogy a hegyek mögé húzódott, gyanítottuk, hogy bizonyára a Víziváros ellen készül akcióra; hogy ezt megakadályozhassuk, több svadront vezényeltünk oda, s a sáncokba vontuk össze őket. Augusztus 29. Ugyanezen hónap 29-e az az emlékezetes szerencsés nap, amelyen a törökök mindenkor különleges sikereket arattak. Éppen ilyet akartak ma is elérni, minthogy egész éjszaka számos csapatot vonultattak fel a Víziváros irányában. Napkelte után arról az oldalról lárma hallatszott, s egy szempillantás múlva a fürdők és az ezeket környező hegyek felől jövő ellenség megkezdte a támadást. Svadronjainkat a kellő készültségben találta, s bár tüstént néhány sortűz köszöntötte őket, mégis továbbjutott mintegy 400 emberük. Augusztus 30. E hó 30. napján az ellenség ismét és most már teljességgel visszavonult, s az a vélemény alakult ki, hogy ezt a tényt a hozzánk megérkezett segélycsapatok javára kell írni. A délután folyamán Scherfenberg tábornok úr személyesen megérkezett a többi ezreddel, s nagyobb részben a már korábban megjött csapatainál táborozott le; ezzel azután az ostromzár a Duna egyik végétől a másikig teljesen bezárult. Szökevényektől hírt vettünk arról, hogy az ellenséges hadsereg Zsámbék irányában felvonulóban van, ez aztán különböző gondolatokat támasztott, ugyanis egyesek úgy vélték, hogy bizonyára megint teljes erejével meg fogja támadni a brandenburgiak sáncát, s így kísérli majd meg azt, hogy segítséget hozhasson; mások pedig azt a következtetést vonták le, hogy az ellenség — miután szakaszosan vonult fel — vagy Esztergom, vagy éppen Stájerország ellen indul. Augusztus 31. Ugyanezen hónap 31. napján hozták meg az ide irányított ágyúkat, s a tüzelőállásba húzták őket a megsérültek helyére; ezekkel azután folytatták a faltörő ágyúzást. És minthogy ez ésszerűnek bizonyult, elhatározták azt, hogy egy folyosó és két futóárok segítségével a másik nyílás cölöpsorát [palliszádjait] is lerombolják. Éjszaka, úgy 1 óra tájban hírt vettünk az ellenség mozgolódásáról, arról, hogy a hegyek mögött, sáncaink felé vonul, éppen ezért mindent készenlétbe kellett helyeznünk. Szeptember 1. Szeptember 1-én. Bár teljes volt a készültség egész éjszaka, s vártuk az ellenséget, mindez hiábavalónak bizonyult, miután az táborhelyén maradt.