Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)
ELŐSZÓ
együttműködtek, s az egyesülés a már kialakult helyzetet törvényesítette. A gazdasági élet sajátosságait — a céhes ipartól a gyáriparig ívelő fejlődést — Pest kereskedelmi középponttá válása és a városok, elsősorban Pest és Buda egymásra utaltságának bemutatása jelzi. A társadalmi harcok menetében változásokat hozott a — foglalkozás, település és jogállás szerint elkülönült — különböző nemzetiségű lakosok együttélése a városokban, majd a gyáripar kialakulásával megjelenő új osztály, a munkásosztály harca és politikai szervezkedése. A II. kötet a főváros egyesítésétől, 1873-tól 1919-ig, a Tanácsköztársaság leveréséig terjed. A két dátum ezúttal két korszakhatárt is jelez. A város egyesítése realizálta tulajdonképpen Budapest számára a kiegyezést, a modern kapitalista fejlődést, és az azzal meginduló, társadalmilag, alkotmányjogilag megnyílt új lehetőségeket. A Tanácsköztársaság 1919. augusztusi leverése az ország és a főváros életében a demokratikus fejlődés megszakítását jelentette. A két időpont között eltelt, eseményekben gazdag, háborús megrázkódtatással terhes évtizedek során Budapest világvárossá emelkedett. Európai hírnevét, rangját fokozta, hogy az 1918/19-es forradalmak fővárosa lett. A századfordulón és az új század első két évtizedében Budapest fejlődésére a következő tendenciák jellemzők: az egységes várospolitika kialakítása, törekvés a kormányzattól való önállósulásra. E szakaszban valósult meg a sajáttervei szerint történő, európai méretű városrendezés, valamint a gazdasági élet és közlekedés fellendülésével párhuzamosan haladó közoktatási és kommunális hálózat kiépülése. Erre az időre esik a későbbi Nagy-Budapest részeivé váló peremvárosok kialakulása és bekapcsolódásuk a főváros vérkeringésébe. Budapest fejlődésének üteme — az ország ismert főváros-központúsága következtében — arányaiban messze meghaladta az általános fejlődés ütemét. A figyelmes olvasó számára mégis híven példázza az egész ország életében érvényesült tendenciákat, s egyúttal képet nyújt arról is, hogy a főváros — jogállásánál, központi szerepénél, de egyszerűen puszta léténél fogva is — milyen mértékben és milyen irányban befolyásolta az ország fejlődését. A háborús és forradalmi Budapestről szólva kerüljük azon eseményeknek a leírását, amelyeknek Budapest mint főváros természetes színhelye volt. Azokról az eseményekről adunk krónikát, amelyek révén a fővárosi dolgozók tömegmozgalmai közvetlen hatással voltak a forradalom sorsának alakulására. A proletárdiktatúra előzményeként bemutatjuk: miként jelentkezik véleményével a munkáspárt a várospolitika számos kérdésében. A proletárdiktatúra megvalósulásáról szólva pedig utalunk rá: hogyan vonzotta magához a legjobb szakembereket, naiv, fiatalos hite hogyan sokszorozta meg a rendelkezésre álló csekély erőforrásokat. Az ellenforradalmi korszak súlyos, 1919-től 1945-ig terjedő időszakát Öleli fel a III. kötet. A munkáshatalom vérbe fojtásával és a trianoni békeszerződéssel megkezdődött, és Budapest fegyveres felszabadításával bevégződött negyedszázadban a főváros helyzetét sajátos ellentmondás jellemzi. Egyfelől: a trianoni határok között a megkisebbedett területű országban a főváros növekvő szerepre tett szert, másfelől: az ellenforradalmi kormányzat politikai meggondolásokból nyilvánvalóan csökkenteni kívánta Budapest súlyát az ország politikai életében. Az ellenforradalmi rendszer a város belső életében, önkormányzatának messzemenő korlátozásával, szervezeti