Források Budapest múltjából I. 1686-1873 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 1. (Budapest, 1971)

BEVEZETÉS

3. Társadalom és társadalmi-politikai harcok A XVIII. század első felében Buda és Pest társadalmi összetétele a középkori városokéra, Óbudáé meg éppenséggel a jobbágyfalvakéra emlékeztetett. Az utóbbi városias gazdasági funkcióit még a század végén sem annyira a kisszámú kézműves réteg, mint inkább a zsidó kereskedők szerteágazó kereskedelmi tevékenysége töltötte be. Budán a nemességnek, s a kormányhivatalok áthelyezése után a hivatalnokrétegnek jelentősebb szerep jutott, mint Pesten, ahol az itt birtokos nemeseknek csak kis része élt tartósan a városban. A kézművesmesterek és legényeik, valamint a kereskedők a lakosságnak csak kis részét tették ki; a népesség nagyobb része a napszámosok és szőlőkapások tömegéből állt. E látszólag egyszerű összetételű városi társadalom különböző rétegei között fennálló társadalmi, jogi, vagyoni, nemzeti és gazdasági ellentétek szövevénye állandó feszültséget teremtett. A polgárjoggal rendelkezők féltékenyen őrizték kiváltságos helyzetüket az új „betolakodóktól" (43, 45, 46, 52); a háztulajdonnal és termőfölddel rendelkező polgárok ugyan rá voltak szorulva az újonnan betelepülők munkaerejére, de éberen őrködtek azon, hogy a jövevények ne csorbítsák jogaikat az amúgy is egyre szűkebbnek bizonyuló városi földek használatában (49). A városban egymás mellett élő három náció: a magyar, a német és a rác, macedón és görög bevándorlókból álló görögkeleti (illír) nemzet között is állandó volt a súrlódás. A magyar és német náció közötti ellentét (44, 50) tulajdonképpen a kevésbé jövedelmező szakmákban működő, főleg magyar iparosokból, szatócsokból és néhány mezőgazdaságot űző jobb módú polgárból összetevődő középréteg szembenállása a városigazgatást kisajátító, túlnyomórészt német bevándorlókból álló gazdag kézművesekkel és nagykereskedőkkel. A köztük folyó küzdelem nem nemzeti, hanem társadalmi harc volt a város irányításának befolyásolásáért. Hasonlóképpen nem nemzeti vagy vallási eszméktől, hanem gazdasági érdekektől vezérelve próbálja — e kérdésben teljes összhangban — a német és magyar kereskedőréteg háttérbe szorítani legveszélyesebb vetélytársát, a többnyire görögkeleti vallású „görög" kereskedőket (47). Ezek a Törökországból betelepülő, családi kapcsolataik révén előnyös üzleti összeköttetésekkel rendelkező, a pestieknél jóval nagyobb tőkével és vállalkozókedvvel rendelkező kereskedők igen fontos szerepet játszottak Pest kereskedelmi központtá emelkedésében. A munkaadók és munkások között folyó állandó, szívós küzdelemről számos