Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
is mellékeltünk. Ezek a vázlatok, a közlés sorrendje szerint összehasonlítva, jól szemléltetik játékaink fokozódó összetettségét. Ebből azonban nem következik, hogy a fejlődés tényleg így is történt. Történeti sorrendjének megállapításához ismernünk kellene az ősszövegek és főbb típusaik keletkezésének pontos idejét. Ezt azonban nem tudjuk megállapítani. A típuselméletek történetileg nehezen igazolhatók. Annál is inkább, mert már a legrégibb, a XI. századi szövegek között is fejlett, sőt kombinált típusokkal találkozunk. Hogy ezek hosszabb fejlődés után az egyszerűbb típusokból fejlődtek-e ki, vagy pedig már kezdetben is ilyenek voltak, nem lehet eldönteni. Nem bizonyos ugyanis, hogy a ma ismert kezdetleges formák voltak a legrégibbek, mert a visszaélések és más okok miatt az átdolgozóknak nem egy esetben egyszerűsíteniük, tisztítaniok kellett a hagyományos szövegeket. Az eszményi szöveg- és jelenetfejlődés bemutatása, a legegyszerűbb formáktól kezdve a legbonyolultabbakig, eddig még senkinek sem sikerült. Mivel sok fontos részletkérdésre adnak feleletet, röviden mégis összefoglaljuk az eddigi megoldási kísérletek eredményeit. Anz rendszere. A vízkereszti játékok Anz szerint antiphonákból nőttek ki. A tropus-elméletet, melyet előtte Petit de JuJleville, Gautier és Koppen 7 9 képviseltek, nem fogadja el a maga egészében. Véleménye 8 0 szerint a vízkereszti játék nem a tropusokból, hanem a vízkereszti szentmise offertóriumának szövegéből (Zsolt. 71, 10) és az offertóriummal kapcsolatos papi és népi felajánló körmenet ősi szokásából fejlődött ki. Ezeket könnyen kapcsolatba lehetett hozni a mágusok útjával és felajánlásával. Ebből az offertóriumi liturgikus ünnepségből, melynek emlékét Rouen, Limoges, Besançon és Freiburg i. Ü. szövegei őrzik, utóbb, amikor a mágusok már körmenetben mentek a főoltárhoz, párbeszédes trópus lett. Ezt a mágusok menet közben énekelték. Továbbfejlődésére azonban nem került sor, mert ahhoz sem a helye, sem az ideje nem volt alkalmas. A legszentebb cselekmény, a szentmise offertóriuma alatt nem lehetett egész jeleneteket előadni, még ha azok összefüggésben is voltak az ünnep tárgyával. Ezért a figyelem a zso7<j p ETÍ T J) K jULLE VILLE , L., Histoire du théâtre en France au moyen âge. I. kötet: Les mystères. Párizs 1880, 22. 1. — GAUTIER , L., i. m., 94. 1. — KÖPPEN, W., Beiträge zur Geschichte der deutschen Weihnachtsspiele, Diszszertáció, Marburg 1892; később kibővítve, Paderborn 1893, 26. skk. 8 0 Vö. ANZ, i. in. 118—122. 1.
