Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr. Sámson Edgár: -dös képzős gyakorító igéink
das változat is, amiről pedig láttuk, hogy hova utal. (Vö. MNy. XXXVII, 310.) Magáról LASKAI PÉTERről pedig tudjuk, hogy bár Dunántúlon született, Erdélyben is élt annyit, hogy a -d-s képzős alakok nem voltak előtte ismeretlenek. Ugyanígy munkatársai is ismerték az erdélyi élő nyelvet, ami mellett természetesen figyelembe kell vennünk azt is, hogy az akkori erdélyi magyar írók műveit is olvasták. — MOLNÁR ALBERTTŐI pedig azt tudjuk, hogy a pozsonymegyei Szencen született. Meg kell említenünk, hogy ősei a Székelyföldről származtak. Azt az időt, amit külföldi útjairól hazatérve itthon töltött, az ország majdnem valamennyi tája közt megosztotta. A mi szempontunkból az fontos, hogy a -d-s képzőt kedvelő keletibb vidékeken is meg-megfordult. Tehát nemcsak olvasmányaira, hanem az élő nyelvre is támaszkodhatott a -d-s képző megismerésében. — Mint annyi más szótárírónkat, PÁPAI PÁRIZT is Dunántúl (Pápa) adta a magyar művelődésnek. Csak gyermekkorát töltötte Pápán. Életének többi részét vagy külföldön, vagy pedig keleti nyelvterületünkön, a -d-s képző főlelőhelyén töltötte. Ha ezután nem is kivétel nélkül Erdélyben élt, a -d-s képző területéről ki se mozdult, mert, amint életrajzi adataiból kitűnik, keletre költözése után Debrecen volt a legnyugatibb pont, ahol tartózkodott. Tehát az ő szótári adatai is megokoltak. Tehát ha még MOLNÁR ALBERTÍÓI vette volna is ezeket az adatokat, a saját nyelvhasználatában sem voltak idegenek. — BARÓTI SZABÓ DÁVIB székely származása miatt már ifjan megismerkedhetett képzőnkkel. Felnőtt korának nagy részét az ország más tájain töltötte, jórészt olyan helyeken, ahol a -d-s képző ismeretes. Ez a tény és irodalmi olvasmányai okolják meg nála képzőnk használatát. — MÁRTON JÓZSEF szülőhelyén (a dunántúli Fejér megyében) a -d-s képzőt a nép nem ismeri. Hogy mégis szótároz -d-s képzős igéket, azt megmagyarázza egyrészt az, hogy Hajdú megyében tanult, másrészt meg komoly népnyelvi tanulmányai. Itt talán fölösleges bővebben kitérni arra, hogy MÁRTONnak milyen érett módszere volt a népnyelv tanulmányozására. Legyen elég csak utalnunk SÍM AI ÖDÖNnek «Márton József mint szótáríró)) című értekezésére (NyF. II.). —SÁNDOR ISTVÁN Toldaléka valóban megtoldja PÁPAI PÁRIZ szótárának 1767-ben és 1801-ben megjelent Bon-féle kiadását, mert találtunk nála olyan igéket is a -d-s képzőre, amelyek amott nincsenek meg, bár néhányszor közöl már ott előforduló szavakat is. — KASSAI olyan vidékről való, ahol képzőnk ismerős. Szógyüjtési buzgalma azonban még arra is ösztökélte, hogy a «Pesti General
