Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr. Sámson Edgár: -dös képzős gyakorító igéink
Seminariumban József Tsászárnak alatta» az egész országból összesereglett kispapok ajkáról gyűjtsön össze tájszókat (vö. MNy. I, 221). — Az itt sorra vett szótárírók között KRESZNERICS az egyetlen dunántúli származású, aki nem jutott közvetlen kapcsolatba a magyar nyelvterület egyéb tájaival is. Pedig nála is vannak -d-s képzős igék. Ez azonban nem bizonyítja, hogy ezelőtt több mint száz évvel a Kemenesalján, vagy a Dunántúlnak egyéb, -d-s képzőt ma nem használó tájain, képzőnket használták. KRESZNERICS -d-s képzős adatai, amint erről saját maga is tanúskodik, nem közvetlen tapasztalatból valók. Ő ugyanis lelkiismeretesen odaírja adata mellé azt a szótárt, amelyből az ő adata származik. Több ízben utal Pázmányra is, tehát saját maga gyűjtötte adatokkal is gazdagította derék szótárát. — Ha azt vizsgáljuk, hogy nagyszótárunk, a CZUCZOR-FOGARASI hogyan viszonylik a -d-s képzőhöz, arra az eredményre jutunk, amire egy ilyen jellegű szótárnál már eleve elkészülünk. Mi itt most (nem azt akarjuk vizsgálni, hogy milyen tökéletesen valósította meg ez a szótár azokat az elveket, amelyeket kitűzött maga elé [vö. I, 3], hanem) csupán annak a megállapítására szorítkozunk, hogy ebből a szótárból egyetlen olyan adat sem hiányzik, ami a magyar nyelvszokásban erősebb gyökeret vert. — BALLAGinál sem vettük észre azt, hogy a nyelvszokást figyelmen kívül hagyta volna. — KELEMEN BÉLA és BALASSA JÓZSEF szótára hű képe annak, hogy a mai irodalmi nyelv a -d-s képzős igéket nagyobb általánosságban ismeri. A -d-s összetett gyakorító képzők irodalma. A -d-s összetett gyakorító igeképzőnek megléte nem volt ismeretlen régi nyelvtaníróink előtt sem. A Debreceni Grammatika (166) így ír : Igékből formálódnak más igék ... b) Gyakorlást (frequentativa) . . . jelentök . . . ezekkel (a Végzetekkel formálódnak) : dos, des, dös . . . jal-dos, tsíp-des, öl-dös. — RÉVAI Elaboratior Grammaticájában (III. 96) a tizenhat összetett igeképzőt tárgyalva, a mi képzőcsoportunkról a következőket mondja : Compositum afformativum octavum, vocali congruenter mutata, est dos, des, dös, ex d asyllabo de od formativo, et ex os formativo irtegro, illo actum, isto vero eundem citatum et frequentem indicante, valore proprio, jaeit citatim, frequenter. Verba eo derivata, satis frequentia, ut plurimum de verbis, et iis quidem monosyllabis, sunt pleraque activa, pauca neutra : utraque autem formae primae radice nuda ... — VERSEGHY (217) «a' csínos