Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre

Dr. Sámson Edgár: -dös képzős gyakorító igéink

a szövőszék bordájába' MTsz.) igenis a jelentés gyakorisága mellett tanúskodik. Hogy a MTsz. népnyelvi adatai mennyire megbízhatók, azt újabb adatgyűjtések döntik el, de mai tudásunk szerint állíthatjuk, hogy lám éppen annak az igének ugyanazon a vidéken mégis csak van gyakorító jelentése. Sőt még azt is tudnunk kell, hogy a képző jelentése egy-egy szóban elhomályosodhatik a nélkül, hogy a képző befejezte volna működését. Az is előfordulhat, hogy egy képző egyik helyen még érezteti jelentését, a másikon meg már megkövült. KÖRÖSI különben a nyelvújítás szóképzését vette bírálat alá és fejtegetéseivel arra törekedett, hogy a nyelvújítók szóalkotó kedvét fékezze, mint erre tanulmányának «Élő és elavult képzők» címe is utal. S mivel arra az eredményre jut, hogy a -d-s elavult képző, hibásnak tartja Kazinczy lebdes («haja lebdesue szállong») képzését is. Ha KÖRÖSI ezt úgy fogalmazta volna meg, hogy Kazinczy e képzése helytelen azért, mert Kazinczy ezen és ezen a vidéken élt, ahol a -des képző vagy egyáltalán nem ismeretes, vagy csak néhány régről áthagyományozott igében tartja magát, elfogadható volna az okoskodása, de a földrajzi szempont kirekesztésével nyelvi tényekről kategorikusan nem nyilatkozhatunk. Ha a képzők világát tüzetesen vizsgáljuk, az előfordulás idejének és földrajzi helyének elég nagy tarka-barkaságával találjuk magunkat szembe. A képzők korok szerinti divatjára nyelvészeink már többször is rámutattak. Nem kevésbbé tanulságos azonban a képzőket tájak szerint is vizsgálni, mert hamarosan azt tapasztaljuk, hogy amely képző egyik kisebb-nagyobb vidéken a kifejezés szokásos eszköze lehet, az a másikon ismeretlen. Tehát valamely képző egy nyelvjárásban lehet divatos, a nélkül, hogy másutt egyáltalán ismernék. Helytelen tehát az a nyelvszemlélet, amely a képző életének vizsgálatánál egyszerre az egész nyelvterületet tartja perdöntőnek. SiMONYinak (TMNy. 409) éles észrevétele az, hogy -ados végű igéink azért nincsenek, mert ilyenek az -ad végűekből sincsenek (nincs fárados stb. ; a -doz-nál ugyanis azért van játszadoz, görgedez, mert olyan analógiák vannak, mint fárad ~ fáradoz, ébred - ébredez.) Ez helyes észrevétel ugyan, de a végső okot akkor leplezzük le, ha figyelembe vesszük, hogy az -oz az -os-nál sokkal kedveltebb képző volt (vö. EgyszGy. 81 kk. és 120—21), és ezért nem alakultak az -os képzővel is igék az -ad képzős igékből. SIMONYI többi megállapításával (TMNy. 411) már nem foglalkozunk, mert a példák elég