Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
a figyelmet. 4 5 Véleménye szerint jóval a tropusok keletkezése előtt, karácsony éjjelén, a főoltárnál» felállított jászolj előtt tartott liturgikus ünnepségen, a kar latin szövegre énekelte^a Gloria in excelsis Deo után következő alleluia utolsó a-jának néha 70 hangra terjedő melizmáját. A hajóban összegyülekezett hívek népi nyelvű szöveggel folytatták a neu mát és más nem liturgikus énekeket is énekeltek a Kisded tiszteletére ; közben körültáncolták és ringatták a bölcsőben fekvő Kisdedet. Ezek az énekek a mai karácsonyi népénekek elődei voltak. A jászol körültáncolását — mivel az Egyház az egész középkoron át tiltotta és végül meg is szüntette (Sevillát kivéve) a templomi táncot s a vele kapcsolatos visszaéléseket — a későbbi karácsonyi népszín játékok pásztortáncában találjuk meg. A bölcsőringatás ősi karácsonyi népszokása pedig külön műfajként az ú. n. «bölcsőskében» (Kindleinwiegen) maradt fenn. BÖHME 4 6 még tovább megy és kimondja, hogy az alleluiaéneklés, a jászol körültáncolása és a bölcsőringatás ősi mimikus szokásából szcenikus elemek hozzáadásával hamarosan kifejlődött a népi pásztorjáték : a pásztorok imádása és tánca a jászolnál. Ez már kezdettől fogva független, a humanista-jellegű latin karácsonyi játékoktól. Később azonban keveredik a két műfaj, s a népi játék kerül ki győztesen, meggyarapodva a küzdelemből. Véleményünk szerint Böhme ezzel az állításával erősen túllő a célon. Nem hivatalos jellegű, félliturgikus jászolünnepségek, népi nyelvű és világias szövegű karácsonyi énekek Nyugaton valószínűleg már a IX—X. században is voltak. Az egy magánhangzóra énekelt, bonyolult és szabálytalan hangsorozatokból álló dallamok («Juchzer»-ek, «hehentések») pedig ennél is korábbiak, s a kezdetleges népi énekkultúrák jellemző sajátságai közé tartoznak. Tartalmi és formai szempontból azonban sok kivetni való elem volt bennük, úgyhogy a táncokkal egyetemben a zsinatok, a királyi rendeletek és az egyházi írók hosszú sora a középkor minden századában kitiltja őket a templomból, de — úgy látszik — nem nagy sikerrel. 4 7 A karácsonyi, a vízkereszti és húsvéti tropusok, s a jelenetezett játékok szerzőire a dolog természete szerint ezek a népi hagyományok is hatottak. E hatás természetét, korát és 4 5 MONMERQUÉ és MICHEL , Théâtre français au Moyen Âge (Párizs 1839) című művéről írt hosszú bírálatában : Journal des Savants 1846, 449. 1. 4 6 I. m,. 6—10. 1. 4 7 A tilalmakat lásd a fentebb idézett művekben; értékes VI—VII. századi kiegészítéseket közöl BÖHME , i. m., 7—8. 1.
