Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
zad előtti bencés alapréteget képviseli, amely majdnem minden vízkereszti játékban megtalálható. Darabunk szép, szabályos példány. Kisebb hiányai a többi játékból könnyen kiegészíthetők, úgyhogy a játék menetét majdnem teljesen helyre tudtuk állítani. Eredetisége a rubrikáiban van. Ezek — mint fentebb részletesen kimutattuk — sok olyan adatot tartalmaznak, melyek játékunk nyugati rokonai közül egyikben sem találhatók meg. Közvetlen forrását nem tudjuk megnevezni. A fennmaradt darabok közül talán az ugyancsak XI. századi és szintén bencés eredetű Lambach és Malmédy áll hozzá legközelebb. Közelebbi felvilágosítást a játék eredetére vonatkozólag esetleg a dallamok adhatnának. Sajnos, ezek javarészben sem kiadva, sem megfejtve nincsenek. Következtetésekre tehát nem nyújtanak alapot. Egyelőre be kell érnünk annyival, hogy minden fennmaradt játékot mint önálló egyedet kezeljünk. A közvetlen leszármazást erőltető családfa-elméletek mind csődöt mondtak. Nem lehet ott családfákat felállítani, ahol a szövegek töredékesen és aránylag kis százalékban maradtak fenn, a színjátszó-hagyományt pedig még a meglévő szövegekben is hiányosan rögzítették. A győri játék hazai előzményeiről és későbbi változatairól egyelőre semmit sem tudunk. Pedig valószínű, hogy mindkét irányban itthon is voltak rokonai. A győri «Tractus Stellae» a legkeletibb képviselője a francia földön sarjadt latin vízkereszti játék hajdan virágzó műfajának. Bencések hozták Nyugatról és bencések adták tovább Győrnek. Beszédes tanuja kolostori irodalmunk és liturgikus életünk fejlettségének Szent István századának utolsó évtizedében, a francianormann kapcsolatokat továbbfejlesztő Könyves Kálmán uralkodása alatt. Ne ver s III és IV. (XII. század.) Lelőhelye: Párizs, Bibi. Nat., Nouvelles Acquisitions, MS lat. 1235, Graduale-Troparium Nivernense saec. XII, fol. 198 R —199 V. — Kiadásai: D ELISLE , L., i. m. : Romania IV (1875), 3—6. 1. Delisle nyomán újra leközli A NZ , i. m., 146—147. 1. A kéziratból újra kiadja B LUME , C., Analecta Hymnica XLIX, 12—13. 1. és Y OUNG, Drama II, 440—441. 1. Részleteket közöl CHASLES, M., i. m., 259—261. 1. és REINERS, i. m., 33. 1. — Méltatások: H ARTMANN,
