Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
Az írástudók meghallgatása után Heródes ismét a mágusokhoz fordul és újra vallatni kezdi őket. Haragos kérdései (Tu mihi responde . . . stb.) Győrött hiányoznak. Csak a mágusok feleletét találjuk meg a fol. 28 v lapalji betoldásában : Chaldaeae gentes venerantur me reverentes. Me metuunt Arabes , mihi parent usque jideles. Jungo Tharsenses proprio sub iure cohortes. Mindegyik a szerepének megfelelő sort válaszolta Heródes különkülön feltett kérdésére. Heródes hiányzó kérdéseit Bilsenben és Freisingben megtaláljuk. Győrött a későbbi bővítő ismeretlen okból nem jegyezte fel őket, pedig a betoldott kis jelenetek nem képzelhetők el nélkülük. Végül is Heródes (Máté 2, 8 némileg átalakított szavaival) elbocsátja a mágusokat : /íe, et de puero . . . A szöveg vége Győrött megint hiányzik, de más játékok alapján könnyen kiegészíthetjük : «... ut et ego veniens adorem eum». III. Csillag-jelenet. A Jeruzsálemet és benne Heródes palotáját jelképező tróntól eltávolodva ismét feltűnik a zsinóron húzott csillag a mágusok előtt. Körmenetük az Ecce Stella . . . kezdetű responsoriumot énekli. Az Ecce Stella! felkiáltást mindegyik mágus külön mondja és közben jobbkezének mutatóujjával rámutat a felettük ragyogó csillagra. A folytatást (In oriente ...Ja három mágus és a körmenet többi tagja együtt énekelte. A tróntól a jászolig kelet-nyugati irányban megteendő út hosszúsága szerint a körmenetes éneket néhol több Versus-szal vagy pedig a Quem non praevalent kezdetű sequentiából vett részletekkel bővítették. Valószínű, hogy Győrött is így volt. IV. Jászol-jelenet. A körmenet lassan halad nyugat felé. Lemegy a szentélykórus lépcsőin, egészen a kórus és a hajó találkozásánál épített oltárig. Ezen lehetett elhelyezve a «jászol». 29 7 A győri rubrika 29 7 Lehetséges az is, hogy Heródes trónja ennél az oltárnál volt, a jászolt pedig hátrább, a főhajóban, esetleg a jobboldali mellékhajóban állították fel egyik oltáron vagy külön kápolnában. Ez a megoldás később eléggé gyakori (FLEURY stb.), de a XI. század végén még nem merjük feltételezni. A játék egysége és erős liturgikus kötöttsége miatt inkább azt a megoldást látjuk valószínűnek, amelyet a mellékelt helyszínrajzon feltüntettünk. A pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve. 15
