Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
kácskáját Szent Jeromos holttestével és a betlehemi gyermekek csontereklyéivel együtt később Rómába vitték. Ott a Liberius pápa (352—366) által építtetett bazilikában helyezték el. Ezt a templomot ettől kezdve Sancta Maria ad Praesepe néven is nevezik. Ma Santa Maria Maggiore a neve. Az ezüst és kristály foglalatba rakott jászolereklyéket a templom jobboldali mellékhajójának egyik kápolnájában helyezték el. A római «betlehem» és Liberius pápának a jászolnál, «ad praesepe», mondott éjféli szentmiséje lett Nyugaton a jászol-tisztelet és a jászol-állítás kiindulópontja. 3 1 A római jászol-tisztelet szerves kiegészítése volt az alig néhány évtizedes karácsonyi ünneplésnek. A legrégibb adatunk december 25-nek, mint Krisztus Urunk születésnapjának, megülésére szintén Rómából való. A római Ghronographus «Depositio episcoporum» című művében a 336. évnél ezt írja : «natus Christus in Bethleem Iudeae». A római egyház tehát 330 körül, vagy még korábban, a szívós életű és akkor még mindig terjeszkedő pogány téli napfordulói ünnep, a «natalis solis invieti» leküzdésére az igazságosság napjának születését (Malachias 4, 2), a «natalis Christi»-t rendelte el új ünnep gyanánt. Az a korábbi, sokáig uralkodó nézet, hogy a nyugati és a keleti Egyházban vízkereszt lett volna Urunk születésének régebbi, karácsony pedig az újonnan behozott ünnepe, tévesnek bizonyult. Karácsony ünnepe és vele együtt a római mintára (jászolban fekvő, pólyákba takart Kisded, mellette Szűz Mária és Szent József értékes ércszobrocskáival) berendezett jászol tehát Nyugaton a IV. század második felétől kezdve egyre jobban elterjedt. A jászol azonban fokozatosan elveszti ereklyés jellegét, mert nem mindegyikbe tudtak az igazi jászolból való részecskét szerezni. Egyre jobban látványos tárggyá lesz. A jászolban fekvő Kisded, Mária és József mellett feltűnnek az angyalok, az ökör és a szamár is. Végül az egészet a betlehemi tájat utánzó keretbe helyezik. Számos templomban karácsony és vízkereszt ünnepe között minden évben kiállítják. Amint a születési- és a mágus-jelenet nagyszámú és igen korai képzőművészeti ábrázolásai bizonyítják, először Itáliában terjedt el nagyobb mértékben. A Merovingok és a Karolingok idején azonban már Galliában is ismerik, de — a jelek szerint — még csak kevés helyen állítják fel. 3 1 Yö. BUCHBERGER, Lexikon für Theologie und Kirche II, 256—25,7. és VI, 274. hasáb.
