Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
Miként a szentsír, az ereklyés szent jászol felállításával is azt akarta elérni az Egyház, hogy az Űr sírját és jászolát necsak a Szentföldre elzarándokolni tudó gazdagabb keresztények, hanem a hívek tömegei is tisztelhessék hazájuk templomaiban. 3 2 Hogy a jászolban az Ür igazi jászolából való ereklyét is helyeztek el, azt több értékes adat bizonyítja. így például Angilbert centulai apát 801 táján megemlíti, hogy kolostora kincsei között az Ür jászolából való darabka («particula de praesepe Domini») is található. 3 3 Az altavaux-i perjelség XII. századi ereklyejegyzékében pedig ezt olvashatjuk : «Petrus de Riperia perrexit Jerosolimam et attulit nobis de sepulcro Domini et de Presepio». 34 Tehát még a XII. század folyamán is hozattak a szentsír és a szent jászol számára a Szentföldről ereklyéket. A IX., X. és főként a XI. században, a liturgikus karácsonyi és vízkereszti játékok kifejlődésével és elterjedésével kapcsolatban, a jászol egyre népszerűbb lett Nyugat-Európa templomaiban. A jászolnál énekelt karácsonyi és vízkereszti responsoriumokból, antiphonákból, zsoltárokból és himnuszokból azután lassanként kialakult a liturgikus karácsonyi és a vízkereszti játék. A felajánlási körmenet. A mágusok ajándékokat ajánlanak fel a Kisdednek. Ez a mozzanat lehetővé tette, hogy a jelenet drámai bemutatását a szentmise jelajánlási szertartásához 3 5 kapcsolják. A felajánlás a középkorban sokkal élénkebb és részletesebb volt, mint ma. A középkori Egyház kétféle felajánlást ismert : a miséző papét és a templomban lévő hívekét. Az V—XI. század 3 2 A szentsír-állítás szokásáról és a szentsír-zarándoklatok keletkezéséről lásd a következő alapvető munkát: BAUEREISS, ROMUALD , Sepulcrum Domini. Studien zur Entstehung- der christlichen Wallfahrt auf deutschem Boden. München 1936. (= Abhandlungen der Bayerischen Benediktinerakademie, Band 1.) Az itt vázolt fejlődéstörténet tanulságait a jászol-állításra is alkalmazhatjuk. 3 3 VÖ. GIESELER, L., Lehrbuch der Kirchengeschichte. Bonn 1846. II. kötet, 154. 1., 3. jegyzet. 3 1 Inventarium reliquiarum prioratus dicti d'Altavaux : Documents sur la Marche et le Limousin, 85. 1. Idézve Du GANGE VI, 491. 1. nyomán. 3 5 Erről bővebben szól MARTÉNE , E. O.S. B., De antiquis monachoruin ritibus libri quinque. Lugduni 1690 és De antiquis ecclesiae ritibus libri quatuor. Rotomagi 1700—1707 című műveiben. Továbbá SCHREIBER, GEORG. Untersuchungen zum Sprachgebrauch des mittelalterlichen Oblationswesens. Wörishofen, 1913. RIETSCHEL, GEORG, Lehrbuch der Liturgik. I. k. Berlin 1900, 376 1. EISENHOFER, LUDWIG, Handbuch der katholischen Liturgik. II. k., Freiburg i. Br. 1933, 139. skk.
