Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
mint egy dallam- és szövegzáró alleluia-tropus. 1 8 Kezdetben sokféle elnevezés volt divatban. így pl. «Tropus ad introitum» vagy «Versus in Psalmis», vagy egyszerűen csak «Versus» jelentette a szentmise introitusának bővítéseit. «Versus», «Prosae», vagy pedig «Prosellae ad Kyrie eleison» volt a Kyrie-tropusok neve. A Gloriatropusokat pedig «Laus», «Laudes», vagy «Lauda» névvel jelölték meg. Később azonban mindegyik fajtát egyformán trópusnak nevezik. Az előfordulás és alkalmazás szerint «Tropi antiplionales» vagy «Tropi responsoriales» (= Prosula, Prosella vagy Verbeta) nevekkel jelölték a zsolozsma (főként a matutinum és a laudes) antiphonáinak és responsoriumainak bővítéseit. A szentmise egyes részeinek bővítéseit, a szorosabb értelemben vett tropusokat viszont «Tropi graduates» néven ismerték. Ezek megint két csoportra oszlottak : «Tropi ad Ordinarium Missae» : a Római Misekönyv állandó szövegű részeihez való énekek, és «Tropi ad Proprium Sanctorum» : az ünnepek szerint változó szövegű részekhez (pl. az introitushoz 1 9) csatlakozó énekek. Tropálni lehetett a szentmise és a zsolozsma minden olyan részét, amelyet a kar énekelt. Dél-Franciaországban még a szentleckét is költői vagy prózai betétekkel látták el, melyek a liturgikus szöveget magyarázták és gyakran román népnyelvűek voltak (= Epître farcie). 2 0 A legrégibb tropusok valószínűleg az északfrancia bencés kolostorok és káptalanok énekiskoláiban (Jumièges, Limoges, Fleury, Nevers stb.) keletkeztek. Németországban ugyancsak bencés kolostorok a tropus-vándorlás főbb állomásai : Szentgallen, Einsiedeln, Sankt Emmeram, Reichenau, Prüm, Echternach stb. Az egyik legelső és legtöbb érdemet szerzett tropus-költő Notker barátja, a szentgalleni Tuotilo 912 után) volt. Bár Blume (lásd fent) és mások legújabban nem ismerik el őt a tropusok feltalálójának, korszakos jelentőségét mégsem tagadhatják. A tropusok Nyugat-Európában annyira elterjedtek, hogy egy francia, német és talán északitáliai tropus-iskoláról is lehet beszélni. Róma városának hivatalos istentisztelete sohsem fogadta be a tropusokat, úgyhogy azok lényegükben később is a gall és germán jámborság és liturgikus művészet eredeti alkotásai maradtak. Kezdetben leg1 8 Vö. BLUME , G., Tropes: Catholic Encyclopedia, XV. kötet, 66.1 . 1 9 Az introitus-tropusra szép példát találunk a lambachi játék végén. 2 0 A vízkereszti szentlecke (Izaiás 60, 1—6) mondatai közé betoldott trópust (Gloriosi et famosi . . .) találunk az Analecta Hymnica 49. kötetének 182—183. lapjain.
