Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1942/1943-I tanévre
Dr Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok
jártas mestert küldött. Az egyik (Péter) a metzi, a másik {Romanus) a szentgalleni énekiskolát alapította meg és kiváló tanítványokat nevelt. 1 5 Az egyházi ének tehát az egész frank birodalomban fellendült, s a nemhivatalos bővítések, a sequentiák és a tropusok is polgárjogot kaptak benne, ha helyes latinsággal és tetszetős költői formában alkották meg őket. Az első sequentiákat a régebbi tudományos közfelfogás szerint egy szentgalleni bencés, Szent Notker Balbulus (840—912 körül) írta. A legújabb, jól megokolt vélemények 1 6 szerint azonban a sequentiák nem SzentgalJenben, hanem valamelyik francia bencés kolostorban (Jumièges, Limoges, Luxeuil, Moissac, vagy talán a Fleury-beli St. Benoît sur Loire) keletkeztek, mégpedig jóval 851 előtt. Notker ugyanis, amint Vercelli püspökéhez, Liutwardhoz intézett leveléből 1 7 kitűnik, mástól tanulta ezt az új költői műfajt. Elbeszélése szerint nem sokkal azután, hogy Jumièges kolostorát 851-ben a normannok elpusztították, egy onnan való szerzetes érkezett Szentgallenbe. Ez az antiphonariumát is magával vitte, melyben az alleluia hosszú dallamai alatt «aliqui versus ad sequentias erant modulati, sed jam tunc nimium vitiati» voltak találhatók. Elkezdte utánozni ezt a módszert és mestere, Yso útmutatása mellett egyre költőibb és jobb latinságú szövegeket írt — minden hangjegy alá egy szótagot szánva — az alleluia bonyolult neumáihoz, hogy könnyebben megjegyezhesse azokat. Notker tehát csak tökéletesítette és német területen meghonosította a sequentia műfaját. A sequentiával rokon, de annál szélesebb körű, elevenebb műfaj a trópus. Míg a sequentia eredetileg csak az alleluia utolsó a-jának hosszú, néha 70 hangból is álló melizmájához írt szöveget jelentette, addig tropuson a szentmise és a zsolozsma (főképen a matutinum és a laudes) bármelyik részéhez írt szöveg- és dallambeli bevezetéseket, betoldásokat és hozzátételeket szokták érteni. Ezeket mindig a kar énekelte. Blume szerint a tropusok bizonyos formái már a VIII. században megvoltak. A sequentia sem egyéb, 1 5 Vö. CABROL—LECLERCQ, Dictionnaire d'Archéologie et de Liturgie. Párizs 1907-től. III. kötet, 807—825. hasáb. 1 8 Lásd őket BLUME , C., Sequences : Catholic Encyclopedia, XII. kötet, 486. 1. — RABY, F. J. E., A History of Christian-Latin Poetry from the Beginnings to the Close of the Middle Ages. Oxford 1927, 213. 1. — YOUNG, Drama I, 183—185. 1. 1 7 Szövegét közli MIGNE , P. L., 131. kötet, 1003—1004. hasáb.
