Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre
Dr. Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században
jólétét a tudományok és a (szabad)művészetek emelik. A tudományok művelésének s a nemzeti műveltség fejlesztésének azonban előfeltétele a magyar nyelvnek irodalmi fokra való emelése, annak tudatos kiképzése, gazdagítása. 1 Tervezete szerint ezért a magyar tudós társaság első feladata a már annyiszor kívánt nagy magyar nyelvtan és szótár elkészítése lesz. A nyelv fejlesztését az irodalmi és más műveknek a nyelvhelyesség szempontjából való bírálata szolgálja. A kiművelt nyelv megkedveltetésére a társaság irányítása alatt színház fog alakulni. A tudományok meggyökereztetése céljából kezdetben ajánlatosabb lesz a kiváló külföldi művek fordítása. Később már sor kerülhet önálló tudós munkák kidolgozására is. A tudományok gyakorlati alkalmazása fontos feladata lesz a társaságnak. Az alapítandó tudós társaságban négy osztályt állított fel. Az 1. a filológiai volt, melybe az irodalom és nyelvtudomány, a történet és segédtudományai, aztán a zene és a festőművészet tartozott. A II. osztályba a szűkebb értelemben vett filozófiai tárgyakat osztotta. Az erkölcsbölcselettel való kapcsolata miatt itt találjuk a jog- és neveléstudományt is. A III. osztályban az elméleti és az alkalmazott matematika kapott helyet. Ez utóbbiak között szerepelt a csillagászat, építészet, mechanika tudománya is. A természettudományok — a természettan, természetrajz, orvostudomány — a IV., vagyis a fizikai osztályba kerültek. A tagokat Révai a tiszteletbeli, a rendes és rendkívüli -— későbbi levelező — tagok csoportjába osztotta. A társaság élére Sándor Lipót főherceget igyekezett megnyerni fővédnöknek, Orczy József bárót elnöknek. A tényleges vezetést az egyes osztályok 2—2 igazgatója végezte volna. A tisztikart rajtuk kívül a titkárból, a könyvtárőrből, a nyomdaigazgatóból, a folyóiratok főszerkesztőjéből s a színház irányítójából tervezte. Hogy Révai valóban szabályosan megszervezett tudományos akadémiát kívánt alkotni, az abból is kitűnik, hogy a rendes tagoknak — akik a feladatukul iktűzött tudományos foglalkozást hivatásszerűen végzik — szabá1 A társaság főcélja lenne, hogy az «excolendae et augendae linguae Ilungaricae, deinde per consequens seien tiarum quoque et artium eadeni lingua Patria piopagandarum progressui intenderet . . .» éppen ezért «clare «?lucet eruditam hanc societatem Hungaricam non modo honorificam Patriae, sed utilem etiam atque adeo et necessariam esse ad publicam felicitatem . . .» Planum erigendae eruditae societatis Hungaricae alterum elaboratius. Viennae, 1790. 7—8. 1.
