Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1941/1942-I tanévre
Dr. Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a XVIII. században
hasonlóképen privilégium privativummal biztosítani az egyetemnek. Az abból származó jövedelem á nyomda fenntartására, a könyvtárnak csere és vétel útján váló gyarapítására s az arra érdemes írók jutalmazására szolgál. 1 Ha nem is kifejezetten a tudományos kutató munkát, de mindenesetre a tudományos eredmények közlését, népszerűsítését, azaz a magasabb nemzeti műveltség kialakítását várta Bessenyei György is az egyetemtől. A magyarság egyetemes szellemi színvonalának emelését azonban akkor már sokan nem tudták elképzelni idegen — francia, német vagy deák — nyelven. Az ő felfogásuk szerint annak észköze csak a nemzet nyelve, a magyar lehetett. Ezért kívánta Bessenyei, a nemzeti műveltségnek ez a rajongó lelkű apostola is, hogy mindenekelőtt a magyar nyelvet kell kiművelni, irodalmivá tenni, hogy alkalmassá váljék a különböző tudományok anyagának megismertetésére. Ezen eszméit a Ratio educationis kibocsájtását követő évben fejtette ki a «Magyarság» című röpiratában. Ott írta meg, hogy «a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcseséget, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem». Francia, német könyv van elég, azt az egyetemnek nem kell kiadni ; «ha pedig csak deákul irat, ott maradunk vele, ahol vagyunk. Ha ellenben az országba semmi újságot nem kezd, hogy a nemzetet felébressze, mulatságra s vidámságra hozza, kívánságának kedvet adjon, nehezen fogja a haza tudni, hogy van-é universitása vagy nincs . . . Most volna egyszer ideje a magyarságot emelni». A budai egyetemnek legyenek tehát olyan tanárai, akik — miként a francia akadémikusok — elkészítik a nemzeti szótárt, végzik a jó magyar könyvek bírálatát és kiadását, magyarra fordítják a világirodalom legjobb alkotásait. «Hadd lehetne magyarul is tanulni ; megvennék az ilyen munkákat s így az universitásnak pénze, a nemzetnek pedig magyar könyvei lennének.» 2 Vájjon a budai — 1784-től pesti -—• egyètem megfelelt-e annak a nagy várakozásnak, melyet működésével szemben támasztottak? Tényleg fellegvára lett-e a magyar tudományosságnak és a nemzeti műveltségnek? 1 Ratio educationis, 195—197. 1. Az idézett szöveget Friml Aladár fordítása — Az 1777-iki Ratio educationis — szerint közöljük. 2 Magyar irodalmi ritkaságok (szerk. Vajthó László), 16. sz. 11, 16, 17. 1.
