Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Blazovicli Jákó: A fizikai okság elve s a kvantumfizika

csak azokat a valóságokat, történéseket ismeri el, amelyekről érzékeink útján, tehát megfigyeléssel, kísérlettel, méréssel szerzünk tudomást. A fizikus elégedjék meg a jelenségek leírásával, a bennök megnyilvánuló törvényszerűségek fölkutatásával, de vegyen hallatlanba minden kérdést, amely az érzékelhető, mérhető határán túl esik. A fizikát csak a Hogyan, de nem a Miért érdekelheti. A szigorú elhatárolás ellen addig nem emelhető kifogás, amíg a megvont határvonalat nem azonosítjuk magával a létkörrel. Sajnos, a pozitivista fizika hajlamos erre a megengedhetetlen és súlyos következményekkel járó lépésre. A röviden jelzett ismeretelméleti dogmatizmus alapján Heisenberg a kvantumfizika egyetlen föladatát a szubatomáris világban zajló folyamatok, történések pontos leírásában látja. A modern atomfizikának nem lehet tárgya — hangoztatja Heisenberg — az atomok lényege, fölépítése, hanem csak azok a folyamatok, amelyeket megfigyeléssel észlelünk. Értékkel csak olyan adatok bírnak, amelyek kísérletileg felülvizsgálhatók. Ilyenek az atomból kilépő sugarak színképvonalainak rezgésszáma, intenzitása, a részecskék dinamikus állapota, sebessége. Minthogy az atomon belül a korpuszkulák mozgását nem tudjuk a makrokozmosz mozgási törvényei szerint leírni, amelyeket szemlélet, megfigyelés révén ismertünk föl, a mikrokozmosz számára új mechanikát kell alkotnunk. A mikrokozmosz egyik lényegi sajátossága az erőhatások szakaszosítottsága, kvantumozódása. Az új mechanikának ezen az alapon kell fölépülnie, tehát kvantummechanikának kell lennie. A Heisenberg-féle kvantummechanika alapgondolata — a fizikai okság kérdésének szempontjából ez a fontos — az ú. n. határozatlansági relációkban fejeződik ki. A határozatlansági relációk közül minket a részecskék helyére és dinamizmusára (sebességére) vonatkozó érdekel. E szerint a szubatomáris világban lehetetlen együttesen, egyidejűleg megállapítani (mérni) az egyes korpuszkulák helyét és impulzusát, sebességét. Ha pontosan meghatározzuk egy elektron helyét, teljesen határozatlan marad impulzusa és viszont. A lehetetlenség magyarázatát, okát nem érzékszerveink, megfigyeléseink gyarlóságában, készülékeink tökéletlenségében, hanem a szubatomáris világ természetében kell keresnünk. A klasszikus fizika is tudott arról, hogy a megfigyelés, mérés visszahat magára a mérendőre, de ezt a visszahatást elhanyagolhatónak, illetőleg a mérőeszközök tökéletesítésével kiküszöböl-