Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
maradt helyeket jelzik ott, ahol csak a magyar legenda szerepel a szöveggel. Tartalmi szempontból azt tartjuk megjegyzendőnek, hogy a magyar legenda mindig forrásának a szellemében adja a csodás események leírását. így pl. a Marcellusnál is megtalálható csodás események legendás-stílusúak, míg a második jegyzőkönyvből vett részek sokkal realisztikusabb színben, legendás túlzások nélkül kerülnek elénk. A magyar legenda harmadik részének ma egyetlenegy legendában sem találjuk megfelelőjét. Mi nem úgy tekintjük az apácákról szóló részt, mint eddig a kutatók tették, hogy ide a legendaíró igyekezett beszorítani azokat az adatokat, amelyeket a legenda rendes szövegébe nem tudott beilleszteni. Középkori legendaírónál ez éppen olyan szokatlan, mint a mi alábbi elgondolásunk. De bármelyik esettel kell is számolnunk, az író korában szokatlan történetírói érzék működését látjuk. Mi azonban nem látjuk öntudatlannak az írót, annál kevésbbé, mert bizony az itt található adatok szinte kivétel nélkül mind feltalálhatók a legenda korábbi részeiben is, vagy az apácák életére vonatkozó újabb adatok a korábbi részekben is megemlíthetők lettek volna. De ennek a résznek a címe is megmondja, hogy miért készült el ez az összefoglalás. Azokról tájékoztat bennünket, akikkel B. Margit együtt élt a szigeti zárdában. Bizony magasabb történeti érzék nyilvánul meg ennek a résznek a megírásában. Szinte korrajzzá, környezetrajzzá látjuk itt emelkedni a legendát. A jegyzőkönyvben ma 38 vallomást tevő apácáról tudunk. A magyar legenda negyven apácát sorol fel. Nem igazolható az a gyanúnk, hogy két apáca a második vizsgálat alkalmával már nem élt, vagy legalábbis nem tett vallomást és azért nem található meg vallomásuk a második jegyzőkönyvben. És ha az történt, hogy a többi apáca által említett két apácát vallomásuk hiányában is felsorolja a legenda, akkor ez a tény fentebbi feltevésünket igazolja. Az biztos, hogy a magyar legendában külön is említett 39. nővér, Ancilla, csak mint megemlített tanú szerepel a második jegyzőkönyvben, Alinka nővér által előadott esemény tanujaként. Szokatlan csak az, hogy míg Alinkánál, aki az említett esetet bőven előadta a biztosok előtt, a legenda nem említi ezt a tanuságtételt, Ancilláról viszont nem tud többet mondani, mint amit róla Alinka előadott. A legendában, a beteg Erzsébet nővér ápolásának leírásánál is, csak Alinka vallomását találjuk a jegyzőkönyvben. A 40. nővér, Petronilla, szintén egy másik tanú által említett apáca. Vallomást ő sem tehetett, legalábbis
