Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
a második bizottság előtt nem, mert mindaz, amit róla tudunk, nem több a más által elmesélt és a ma ismert tanúvallomásnál. A fentebbiek alapján merjük állítani, hogy ennek a két apácának a vallomása el sem hangzott, és így nem utólag veszett el. Ezt a feltevést a magyar legendában való szerepeltetésük legalább is nem kívánja meg. Ebben az esetben pedig a magyar legenda harmadik része magasabb történetírói érzék megnyilvánulása. Végül Fülöp érsek szerepéről kell még szólnunk. Ha előbbi feltevésünk helytálló, nem kell szükségszerűen feltételeznünk Fülöp érsek vallomását sem, bár a legenda vallomásról beszél. De a B. Margit életszentségét bizonyító vallomások nemcsak a pápai biztosok előtt hangozhattak el, hanem tanúságot tehetett erről Fülöp érsek az apácák jelentétében is, aminthogy ezt meg is tette és ők tettek vallomást erről a bizottság előtt. így aztán lehetséges, hogy úgy került a legendába tanuként Fülöp is, ahogyan Ancilla és Petronilla az apácák sorába. Az, amit Fülöppel kapcsolatosan elmond a legenda író, szintén megtalálható mások vallomásában, és nem kell feltételeznünk ma már elveszett vallomást. Inkább arra enged következtetni Fülöp érsek szerepeltetése, hogy ilyenforma lehetett az első jegyzőkönyv szövegezése és onnan került a legendába ez a rész, és folytatása lett volna a többi tanú felemlítése, megint annak a bizonyos feltételezett történeti érzéknek bizonyságaként, hogy megrögzítse a legendaíró mindazok szerepét, akik valamilyen vonatkozásban B. Margittal kapcsolatba kerülnek életében vagy halála után. Ami a magyar legenda írásának idejét illeti, bizonyára elfogadható első terminusnak Erzsébet hercegnő, zárdai főnöknő halálának éve. Róla tudjuk, hogy 1288-ban elhagyta a zárdát, férjhez ment, majd 1300-ban Nápolyba került. A nápolyi adatok 1313-ig emlegetik az élők közt, 1325-ben pedig már mint halottról szerzünk róla tudomást. A magyar legenda mondja el, hogy a szigeti zárda káptalantermében temették el, tehát élete végén, I. Károly uralkodása idején, visszatért a szigeti zárdába. Ha már most 1320 körül történtnek tételezzük fel halálát, a legenda írási ideje ez után az időpont után esnék. Természetesen későbbi intelpoláció is lehet az ő sírjáról való megemlékezés, azonban nem az. Ezt a korszerű kifejezések fellépése igazolja. Vizsgálva, hogy az 1360. év után mind sűrűbbé váló sponsa Christi-kifejezés előfordul-e legendánkban, azt találjuk, hogy körülbelül a nápolyi legenda szóhasználatának mértékét kapjuk meg, vagy még annál is szűA pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve. 5
