Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.

fejezet a X.-hez, a XIII. pedig a XII.-hez kapcsolódik. A legenda ilyenformán csak két fejezetet számoz, az I-t és a Il-at. De ezek csak írásbeli külső eltérések. Egyetlen komoly szerkezeti eltérés csak az, hogy a Jorg Valter-féle 10. számú csoda (XIII. fejezet) a gráciban kettővel előbbre, tehát a Valternél 7. számú után került. P. Paluscsák Pál szívesen átengedett kéziratában a Szentgallenben őrzött Margit-legendát tartotta Johannes Vercellensis, ma talán Marcellust mondana, legendájának. A gráci legenda írásának ideje valamivel későbbi, mint Jorg Valter legendájáé, sőt a legtöbb helyen szinte szó szerint való egyezés alapján kimondhatjuk, hogy a gráci legenda Valter legendájából készült kivonat. Ranzanus legendája szintén a XV. század második felében készült latin nyelven. Szerkezetében Marcellus legendáját követi. Ennek szerkezeti rendjét csak három helyen bontja meg.. Bőle szövegének 39—56. sorait egy részükben Ranzanus később említi, az étkezésekről szóló 74—76. sorokat néhány sorral szintén hátrább tolja, végül a B. Margit iránt megnyilvánuló részvétről és az életelvekről szóló sorokat (140—165) 40, illetve 90 sorral később említi saját szövegében. Nagyobb eltérést találunk azonban Ranzanus legendájának stílusában, ő mint humanista műveltségű ember nem elégedett meg a kevésbbé finom és sokszor nagyon is lapidáris Marcellus-féle latinsággal, illetve legedás írásmóddal. A humanistákat jellemző dagályos és szónokia s stílus megérzik minden során. Szinte átfogalmazza Marcellus legendáját, de nem a kivonatolás természetes kívánalmai szerint, hanem a kor latinságának megfelelően. A mellett beszédeket költ. Tartalmilag mégis elég hívek ezek a beszédek, a helyzetnek megfelelők, de hosszúak, szónokiasak, ahogyan B. Margit sohasem beszélt. A csodák közül csak Valter XI. fejezetének 1. és 2. csodáját mondja el. Ranzanusnál azonban van olyan többlet, amelyet nem találhatott semmiféle Margit-legendában. Mikor a veszprémi zárdába való belépésről beszél, arról is szól, hogy ki lett Margit magisztrája a szerzetesi, sőt a szent életben. Ilonának nevezi ezt az apácát, kinek életszentségéről még az ő korában is tudtak. A hagiografia ismer ugyan egy veszprémi Szent Ilonát, de ezzel Margit sohasem találkozhatott. Amit meg róla mond, azt a 2. jegyzőkönyv Katalin magisztráról és Olympiadesről, Margit dajkájáról állítja. A magyarnyelvű Margit-legenda. Különösen hat a mai kutatóra annak a látása, hogy volt idő, amikor a magyarnyelvű