Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Blazovicli Jákó: A fizikai okság elve s a kvantumfizika

valaki ismerné egy adott pillanatban mindazokat az erőket, amelyek a természetet mozgatják, s ismerné mindama lények elhelyezkedését, amelyek a természetet alkotják, s ha hozzá annyi szellemi átfogó erővel is rendelkeznék, hogy a jelenségeket elemezni tudná, az illető egyetlen képletben fejezhetné ki a világegyetem legnagyobb égitestének s a legkönnyebb atomoknak mozgását. Semmi sem lenne előtte ismeretlen, a mult s a jövő föltárulna szemei előtt». A mechanikai determinizmussal szemben az első kételyek a termodinamikával kapcsolatban jelentkeztek. Boltzmann szerint az entrópia a termodinamikai valószínűség logaritmusával arányos. A valószínűség fogalmának bevezetésével támadt először rés a klasszikus fizika determinizmusán. A rést jelentősen tágította a kinetikai gázelmélet. Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a gázok törvényei nem szorosan vett természettörvények, hanem csak valószínűséget kifejező ú. n. statisztikai törvények, érvényesülésük a legnagyobb fokban valószínű, de nem szükségképi. Az elektrodinamika fejlődése, az elektronelmélet további jelenségekkel ismertetett meg bennünket, amelyek magyarázatánál szintén be kellett érnünk valószínűségi törvények megállapításával. Végül a klaszszikus fizika kauzális gondolkozásának úgyszólván teljes föladására vezetett a kvantumfizika. I. A kvantumelmélet kikristályosításának elindítása Planck nevéhez fűződik. A klasszikus fizika fölfogása szerint minden energia — tehát a fényenergia is — folytonos, nem ismer szakadásokat. Más szóval : a természet nem ismer energiaatómot, azaz olyan kicsiny energiamennyiséget, amelynél kisebb ne volna. Planck az atomok által kisugárzott, illetőleg elnyelt fényenergiára vonatkozólag a klasszikus fizika emez alaptételét elejtette. Szerinte a fényenergia kisugárzása, illetőleg elnyelése nem folytonosan, hanem lépcsőzetesen, ugrásszerűen, kis mennyiségekben, ú. n. kvantumokban történik. Plancknak sikerült fölállítani azt a matematikai képletet is, amely szerint ez az energia-gyarapodás, illetőleg energiacsökkenés történik. A képlet az energiakvantumok nagyságát a sugárzás rezgésszámának s a híres Planck-féle állandónak szorzatában fejezi ki. Planck korszakos megállapításai csak az elnyelt, illetőleg kisugárzott fényenergiára szorítkoztak. Einstein egy merész lépéssel, amelyre a fényelektromos hatás kényszerítette, kiterjesztette