Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
vezetés szempontjából értékelte Marcellus szerepét. Annak megállapítása után, hogy B. Margit életefolyása idején már felváltotta a régi bencés román szellemet az új, a gót skolasztikus és misztikus műveltség, továbbá, hogy ezt az új lelkiséget iskolában nem tanulhatta meg B. Margit, ezt írja : «Kellett valakinek lennie, aki leírta Margit előtt egy újabb lelki élet szépségeit s az új vallásos ideál felé vezető utat megmutatta. Csak olyan művelt szerzetes lehetett ez, aki maga is már az új eszmény szolgálatában állott s tudatosan akart Margitból — ha talán nem is éppen szentet — olyan apácát nevelni, aki különb a többinél. Egy ilyen ember volt csak, aki érintkezett Margittal, a gyóntatója. Marcellus volt a neve». Marcellusról személyi életadatot keveset tudunk azzal a bizonyossággal, amellyel a történelem szeret dolgozni. Tudjuk mégis, ha Marcellus szavait és adatait elfogadhatjuk, hogy 1234-ben lett szerzetes. Az adat helyességére azért gyanakszunk, mert Marcellus időadatokra vagy nem emlékszik vissza, vagy esetleg rosszul emlékszik. Ezt ő maga is tudja magáról. Biztosan mondja ugyan vallomásában 1276-ban, hogy már negyvenkét éve szerzetes, de nem tudja, mennyi idős, nem tudja pontosan, hogy mennyi ideig volt provinciális és B. Margit gyóntatója. Szerepel már ebben a minőségben Veszprémben is, tehát 1252 előtt, de szerepel 1269-ben is. Mégis csak annyit tud, hogy tizenkét évnél hosszabb ideig volt provinciális és gyóntató. Más adatok segítségével tudjuk, hogy 1265-ben is provinciális volt, mert azt említi, hogy részt vett a Montpellierben tartott rendi káptalanülésen. Ez pedig 1265-ben volt. Azt azonban éppen az évadatok bizonytalansága miatt nem tudjuk már megmondani, hogy provinciálisként még milyen külföldi káptalanokon vett részt, hiszen nem tudjuk pontosan provinciális munkakörének pontos idejét. Az azonban biztos, hogy egy külföldi szereplése is elárulja arra alkalmas voltát, idegen nyelvekben, de főként a latin nyelvben való jártasságát. Valószínű az is, hogy magas műveltségét külföldi iskolázásának köszönhette. Mályusz feltételezi, hogy Franciaországban tanult. Megkísérli, bizonyára nem eredménytelenül, világi szereplésének adatait is közölni. Különösen pedig abban nem tévedhet, hogy őt magyar embernek tartja. 1 Mályusz azt írja meg, milyen volt Marcellus, és milyen szerepet vitt B. Margit életében. Bőle arról ír, milyennek kellett 1 Emlékkönyv, 366—7. 1. A pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve.
