Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.

lennie a legenda írójának, illetve hogy az lehetett-e idegen ember, jelen esetben Johannes Vercellensis. Johannes magiszter, akit pedig Jorg Valter a legenda szerzőjének mond, nem lehetett a le­genda írója. A legendában ezt olvassuk : «Hanc vestem deliciarum et discipline virgam ipse magister ordinis fráter Joannes et nos plures fratres seniores post transitum eius dictis sororibus hoc secretum pandentibus vidimus». Ez a «Joannes magister ordinis» Bőle szerint csak Johannes Vercellensis lehet. Ha csakugyan ő az, már pedig nem lehet más 1273-ban, mikor a fenti esemény történt, akkor a latinnyelvű legenda szerint jelen van ugyan a vezeklő­eszközök szemlélésén, de nem azonos a legenda írójával, mert az a «nos plures fratres seniores» sorában tartózkodik. Szóval János magiszter a legenda írójától megkülönböztetetten vesz részt a fenti titkok szemlélésén. A fentebbi sorokból és a legenda más húsz helyéből az min­denképpen bizonyos, hogy a legenda írója kortársa B. Margitnak. Ezt már a bolognai kódex régi olvasói is észrevették és a Bőiétől is közölt lap szélén feljegyezték. Bőle szerint az is bizonyos, hogy a legendaíró a Szent Domonkos-rend magyar tartományának tagja, sőt magyar ember, amit sok más bizonyíték mellett az árul el leg­jobban, hogy Magyarországról mint «in nostris partibus» beszél, és az eseményeket, szokásokat «apud nos» történteknek vagy ismer­teknek tünteti fel. Azok az eltérések, amelyek a közölt párhuzamos szövegben találhatók, nem szólnak Marcellus szerzősége ellen. A nyelvi egye­zés bennük a legkevesebb, de éppen a nagyobbfokú nyelvi, kifejezés­beli összhang lehetne gyanús, hiszen arra kellene gondolnunk, hogy vagy a legenda volt a bizottság kezeügyében, vagy a második bizott­ság jegyzőkönyvét forgatta a legenda írója. A szövegezés eltérései azonban éppen a mellett szólnak, hogy a legendaíró nem ismerte a most kezünkben levő jegyzőkönyvet, és a bizottság jegyzője sem forgatta a legendát. Minden eltérést megmagyaráz a legenda és a jegyzőkönyv stílusa közt található viszony. A legenda rendszeresen átgondolt és a kor felfogása szerint szerkesztett írásmű. Két rész­ből áll. Első része tartalmazza a szoros értelemben vett életrajzot. Az ilyen munkában pedig általános, az élet minden körülményé­ben megnyilvánuló tényeket szokás leírni, ahol nagyon kevés az aprólékos adat, illetve kimarad minden olyan adat, amelyik nem szorítható be az általános életrend kereteibe. Ezzel szemben a jegyző­könyv élőszóval tett vallomás, annak minden tipikus vonásával :

Next

/
Thumbnails
Contents