Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
gomi polgár feleségének nehéz szülését ő könnyítette meg a nála levő Margit-ereklyék : Margit haja és ciliciumának darabja segítségével 1272-ben. Ezeknek a csodás eseményeknek semmi nyomuk sincs a latin legendában, de nem volt benne egyik sem az első jegyzőkönyvben sem. Fráter Jordanus tehát nem írhatta a legendát. Csak a teljességre törekedve említjük meg, hogy Jordanus, aki 1276-ban 50—55 éves volt, hat évadata ellenére is elég feledékeny ember. És fontosnak tartjuk annak megjegyzését, hogy az első bizottság előtt nem tett tanúvallomást Margitra vonatkozóan. 1 Péter /rátér szintén nem lehetett az a dominikánus, aki a legendát írta. 1276-ban ő volt a rend magyarországi tartományának főnöke, míg korábban Győrött tartózkodott. B. Margit halálakor pl. győri lector volt. Saját szemével csak azt látta, hogy B. Margit viseltes ruhát hordott, alázatos és jó apáca volt. Tapasztalta nagy alázatosságát és jóságát, továbbá őt is, a többi frátert is arra szokta kérni, hogy imádkozzanak és misézzenek érte. Ezt csak így általános szavakban röviden említi. Minthogy rövid ideig lehetett módja arra, hogy a szigeti monostorba bejárjon, minden más adatát hallomásból, illetve a csodás eseményeket saját tapasztalásából, de a szigettől távol ismerte meg. Hallomásból tudja, hogy B. Margit sokat imádkozott, szívesen szolgált a beteg apácák mellett, és az összezördülő apácákat kibékítette. B. Margit halála éjjelén álmában hallja az «Agna mortua est» szózatot ; az ő foga gyógyul meg B. Margit segítségülhívására ; ő is érzi az illatot B. Margit sírjánál a halál után következő hatodik napon. Ezekről azonban a latin legendában egy szó sem esik, és ebből nyilvánvaló, hogy az első jegyzőkönyvben sem voltak meg. Péter provinciális évszámokra való emlékezése is nagyon gyenge. A halálnak álomban való bejelentése erősen legendaízű és amellett Péter már tudta is, hogy B. Margit beteg, hiszen betegsége elején az összes rendházakat értesítették B. Margit betegségéről. 2 Mihály fráter volt 1246-ban a veszprémi zárda elöljárója és ebben a minőségben ő vette át szüleitől a kis Margitot, ő vitte át a szigeti monostorba is 1252-ben. Ennek a monostornak az építését is, mint rendje megbízottja, ő irányította. Nem is volt vele megelégedve a királyné, mert lassúnak találta a munka menetét, és ezért szólt is Mihálynak. Olympiadestől és Katalin magistrától 1 Mon. Vesp. I. 287—9. — Lovas, Kritika, 49—50. 1. 2 Mon. Vesp. I. 281—3. — Lovas, Kritika, 46—7. 1.
