Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre

Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.

hallotta, de gyónásban maga is tapasztalta, hogy B. Margit «honeste et religiose vixit in monasterio». Ő volt a tartományfőnök Margit halálakor és ebben a minőségben ő gyóntatta, áldoztatta a haldoklót, és ő adta fel neki az utolsó kenetet. Jelen volt, mikor a temetés reggelén Fülöp esztergomi érsek vigasztalta a síró apácákat. A holttestet ő tetette koporsóba, lezáratta a koporsót, a Szűz Mária oltára előtt ásott sírba helyeztette, és előbb durvább, később finomabb márványkővel boríttatta a sírt. Ezen alkalmakkor ő is érezte a sírból kiáradó illatot. Mindezen adatokból szinte semmit sem találunk meg a latin legendában. Igaz, hogy vallomása befejezetlennek látszik, de más forrásokból, legendákból megállapítható, hogy lényeges dolgok nem veszhettek el belőle. Olyanok semmi esetre sem, amelyek valószínűvé tennék, hogy ő valaha legendát írt. Évszámok ugyan szerepelnek adataiban, de bizony vagy hibásak adatai, vagy ő maga is kifejezi, hogy tudása bizonytalan.

1 Marcellus fráter vallomását utolsónak hagytuk, mert vele bővebben kell foglalkoznunk. Marcellus nem tudja életéveinek számát, csak azt, hogy 1276-ban már negyvenkét éve szerzetes. Vallomásának értékét mégis fokozza az a tény, hogy B. Margitnak kicsiny kora óta elöljárója és gyóntatója volt. Ő maga tizenkét évnél több időt említ. Annyira közvetlenül ugyan nem szemlélte B. Margit életének apró tényeit, mint az apácák, de azért többször szinte követeli szavainak elhivését, mert hangsúlyozottan mondja; «

vidi». De nemcsak látás útján szerzi értesüléseit, hanem pl. mint gyóntató, tudja B. Margit önmegtagadási és önsanyargató terveit, sőt azokhoz az ő engedélyét kéri B. Margit, vagy a gyónásban feltett kérdésre kap őszinte választ sok ügyben. Hangsúlyozottan mondja : «de mea licentia plurima de istis faciebat», vagy : «sicut confessor suus frequenter sécreto querebam ab ea», vagy : «predicta omnia mihi dixit, quando confessionem audivi ab ea», stb. És az apácák vallomásai teljesen megegyeznek Marcelluséval. Marcellus a gyónásban gyakran a terveket tudja meg, az apácák a tervek megvalósításáról számolnak be. Marcellus egyedüli hibája az időben való tájékozódás érzékének gyengesége. Négyszer mond ugyan évadatot, de ezzel szemben tizennyolc esetben kénytelen azt válaszolni, hogy nem emlékszik. Ezt a hibáját ő maga is tudja, azért a kihallgatásokat végző pápai megbízottak évszámra vonatkozó kérdése után már azt feleli, hogy az éven kívül a hónapra, napra és 1 Mon. Vesp. I. 290. 1. — Lovas, Kritika, 50—1. I.