Dr. Kocsis Lénárd: A Pannonhalmi Főapátsági Szent Gellért Főiskola évkönyve az 1940/1941-I tanévre
Dr. Lovas Elemér: Árpádházi Margit életrajzának írója — Marcellus.
legendába-foglalását, arról a rendelkezésünkre álló adatokból véleményt csak egyet tudunk magunknak alkotni. Csak teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a tanú 1276-ban körülbelül nyolcvan éves, feledékeny is, kissé süket is. A vizsgáló-biztosok kérdéseire kétszer is olyan feleletet ad, amelyik csak nagyothallással magyarázható. Ezeken a helyeken a jegyzőkönyv szövegromlását feltenni nem lehet ; viszont tudjuk, hogy a jegyzőkönyv felvételekor a biztosok írásba foglaltak minden elhangzott feleletet, a tanukat nem figyelmeztették a helytelenül adott feleletekre, mert éppen így remélték az esetleges megtévesztés, megtévedés stb. ellenmondások felderítésével az igazság kikutatását. 1 Feliciánusról tehát pozitív bizonyítékok hiányában állítjuk, hogy nem írta a latin nyelvű legendát. Fráter Jordánus Mária királyné gyóntatója volt és ebben a minőségben, a királyné megbízásából, gyakrabban felkereste B. Margitot, de csak a beszélgetőszoba ablakánál találkozott vele, másképen nem. ő semmiképen sem írhatta volna magáról, hogy «a nobis magis visa quam audita ad memóriám revocamus». Tanúvallomása is szinte minden adat előtt így kezdődik : «audivi». így Gellérttől, a királyné korábbi gyóntatójától hallotta azt, hogy mikor vitték Margitot a veszprémi zárdába ; Olympiadestől azt, -hogy nem tudta a dominikánus fráterekről, hogy azok férfiak. A királynétól hallotta, hogy Margit alig akart beszélni anyjával. Alexandra és Judit, Nána ispán özvegye, mondta el neki, hogy sohasem bántott Margit senkit. Judittól magától azt tudta meg, hogy milyen szívesen dolgozott a királyleány a konyhában, a házi és ebédlői munkában és a betegek ápolásában. Közvetlenül csak alázatosságot, szelídséget és türelmet tapasztalt B. Margitban, akkor is, mikor ő valamiért megkorholta. Saját tapasztalásából tudta, hogy mikor a beszélgetőablakhoz hivatta, mindig imádkozott, nem akarta abbanhagyni imádságát, s ebből következtette, hogy B. Margit «magne contemplationis et orationis erat». Nyiltan ki is mondta B. Margitról a biztosok előtt : «In hoc maxime noto sanctitatem eius, quod quoties secum contuli super aliquo facto, semper omnem modestiam (medicinám ? !) consideravi esse in ea». Jordánus a csodák közül kettőnél volt szemtanú, vagy részben szereplő személy. András ispán csodás gyógyulását és Bánk eszter1 Mon. Vesp. I. 284—7. — Lovas, B. Margit történetének részletes forráskritikája, 48—9. 1.
