Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
teszünk fel, ez a viszony pedig nem más, mint érvényesség. Ezt az « érvény-sort», a psychologiait, a neokantiánusok általában készek elfogadni s általános náluk az a nézet, hogy kétféle érvény, kétféle érvény-sor lehetséges: az egyik a psychologiai, ez az ismeretek (s egyéb lelki tények) keletkezését vizsgálja, szempontja a genetikai; a másik érvény-sor a logikai, mely egészen külön lépcsőfokon áll: ez nem törődik a genetikus-lélektani összefüggésekkel s a gondolatoknak a tapasztalásnak tudatbeli alakulásával, hanem a puszta gondolati tartalmak tárgyilagos, logikai összefüggését teszi vizsgálata tárgyává. Az érvény fogalmának egyoldalú logiczizálása már most abban van, hogy a neokantianismus újabb irányai, különösen a marburgi iskola tagjai (Cohen, Natorp) a psychologiai érvényt nem tekintik igazi érvénynek, olyannak, mely a philosophiában számot tehetne ; az ismeretelméletnek az a faja, mely az ismeretek keletkezését kutatja lélektani alapon, szerintük nem igazi ismeretelmélet s mindazok a philosophusok, kik az élménynek, azaz a puszta lelki átélésnek alapvető erőt tulajdonítanak, szerintük visszaesnek a philosophálásnak naiv gyermekkorába. Minden psychologismus, minden, a lelki tényekből előfeltétel nélkül kiinduló bölcselkedés naiv az ő szemükben, nem tudományos, még pedig azért nem, mert nem eszmél arra, hogy a lelki tények felfogásában, elrendezésében, fogalmak szerint való csoportosításában már logikai kategóriák érvényesülnek, mert soha az absolut élmény nem jut tudomásunkra, hanem csakis a logikailag felfogott, tehát feldolgozott élmény: a psychologiai élménysorozat tehát a maga szerkezetét, struktúráját egy oly logikai érvénysorozatnak köszöni, mellyel mi a lelki élet folyamához hozzálépünk s mely a fejünkben készen van, mikor «élmény-philosophiât» (pl. Bergson) akarunk űzni. Mikor tehát a neokantiánusok elismerik a psychologiai érvénysorozatot, akkor ezt azzal a fenntartással teszik, hogy ennek az érvény-összefüggésnek rétege alatt egy logikai rendszer lappang, a psychikai összefüggések nem eredetiek, hanem ezeket mi dolgozzuk bele a psychikai történésbe, mikor belőle akarunk kiindulni s alapul szolgál e tevékenységünkben az ősi réteg, a logikai érvény-rendszer, mely az egyedül igazi érvények összeségét foglalja magában. Nincs más érvény, csak a logikai, az igazi, nevére érdemes érvény a «theoretikus» érvény. így értjük azt, hogy a neokantianismus az érvény fogalmát logiczizálta. 8 Mielőtt ennek a tisztán logikai érvényfogalomnak a kanti a priori-val való összeolvadására térnénk, fmég két fogalmat kell
