Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
vele kapcsolatba hoznunk. Egyik vezető gondolat ebben az érvényphilosophiában az, hogy az érvényességek egy összefüggő, önmagában zárt rendszert alkotnak. Az érvények nem' egyebek, mint logikai kategóriák és elvek, melyek kiterjednek a logika határain túl a lelki és a természeti világra is. Itt van pl. az okság elve, mely mind a lelki, mind a természeti történésnek általában alapvető törvénye. E törvény a neokantiánusok szerint ném a tárgyakban működő, ismerésünktől független s már eleve a dolgokban meglevő valami, hanem pusztán logikai kategória, mely a jelenségek megismerését lehetségessé teszi. Az okság nem természeti érvény, hanem logikai. Ugyanígy gondolkodnak philosophusaink a substantia, a lét stb. fogalmairól is. Mindezek a fogalmak és kategóriák a szellem alkotásai, önmagukban megálló szükségképi s egyszersmind tárgyilagos összefüggések, melyek egy összefüggő rendszert alkotnak s ez a rendszer nem más, mint az, a mit Kant a priori-nak nevezett ismereteinkben, azaz tapasztalástól független elemnek. A tiszta gondolatok, az ismerettartalmak e rendszere egyetlen egy ponton sem nyilt, olyan, mint a mathematikai igazságok rendszere. Hogy «egy ponton sem nyilt», azt nem úgy kell érteni, mintha ez a rendszer teljesen befejezett, merev, mozdulatlan volna; a neokantiánusok szerint van ebben is fejlődés: egyik igazságból egy másik «következik», «új» tagok keletkeznek a rendszerben, de mindez csak logikai értelemben áll, az érvények fejlődése nem időbeli, nem psychogenetikus, mert az érvényességek «időtlen» létezők; mint igazságok nem keletkezhetnek s nem enyészhetnek el. A rendszer zártsága ennélfogva úgy értelmezendő, hogy az érvények rendszerének nincs «ablakja» a psychologia felé, vagy a természeti tények felé, ezen utóbbi jelenségekből érvények nem származhatnak, ellenkezőleg, az ő alapjaikat teszik. A rendszerbeli fogalmak ezen összefüggése emlékeztet Hegelre; az ő kifejezését használjuk, mikor azt mondjuk, hogy a gondolatok összefüggő rendszere, mint egy gyémánthálózat lebeg a psychikai életnek s a természeti életnek hullámzó tengere fölött. A «theoretikus», «tiszta logikai» érvénynek legtisztább kifejezése a rendszer eszméje (Liebert). A másik alapvető gondolat, mely kivétel nélkül minden neokantiánusnál megvan s igazi kanti örökség: az ú. n. «.transscendentalis módszer» eszméje. Ez a módszer már Kantnál alkalmazásra talál s abban áll, mint láttuk, hogy egy tudományt alapú veszünk fel s ebből indulunk ki, hogy visszamenőleg kikutassuk azokat a végső elveket, melyeken az illető tudomány alapszik.
