Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
megmagyarázzuk. Ha az oksági elvet pl. nem hozzuk összefüggésbe érintkezésbe a valóságos világtörténéssel, a kosmikus folyamatokkal, hanem hagyjuk a maga elvont fogalmi alakjában a gondolatok logikai «harmadik birodalmában», akkor hogyan magyarázzuk vele a valóságos folyamatokat, lesz-e akkor ennek az elvnek egyáltalában valami magyarázó értéke ? Még a mathematika törvényei jobban eltűrnék ezt az elszakítást a jelenségvilágtól ; ezeket az összefüggéseket megszoktuk olyanoknak tekinteni, mint a melyek teljességgel immanensek, csak egymáshoz van közük; de mit tapasztalunk? A legnagyobb meglepetésünkre ezek a törvények is érvényesülnek a «valóságban», a természeti folyamatok épúgy alá vannak nekik vetve, mint akár az okság törvényének, vagyis még a mathematikai törvényszerűségek is keresik az összeköttetést a kosmikus folyamatokkal. Nem maradnak tiszta logikumok, hanem érvényesülnek, beleavatkoznak a realitás hullámzó világába. Ügy látszik, a tiszta logikai felfogás épen ama törvények érvényvoltát fenyegeti. Ha a törvényeket nemcsak viszonyoknak akarjuk felfogni, akkor úgy látszik, szükséges, hogy őket normativ valóságoknak tartsuk, érvény és normatio szorosan egybetartoznak. Mi tehát itt, a hol az érvény fogalmának független, mondjuk «praekantianus» kifejtéséről van szó, az érvény fogalmát és a törvényét tulajdonképen azonosaknak vesszük. Érvény az a viszony, mely normativ, azaz törvény. Ezt az alternatívát: vagy tulajdonítunk normatív erőt az érvényeknek, s akkor voltaképen a törvény fogalmát nyerjük, vagy nem vesszük bele az érvényfogalomba a normatiot s akkor tiszta logikai vonatkozásokat nyerünk, Lask sem tudja kikerülni, a tiszta logikai érvényfelfogásnak egyik legkiválóbb harczosa. Lask 7 azt a körülményt, hogy közönségesen a természettörvényeket úgy fogjuk fel, mint a melyek «uralkodnak» a folyamatokon, a «létnek» ilyformán a «kellésre» való alapítását kanti nyelven úgy fejezi ki, hogy ez a praktikus ész uralma a theoretikus észen. A kellés, szerinte nem az elméleti észnek a teremtménye, hanem a praktikus észé; s ennek a Fichte nyomaiban járó érvény felfogásnak az a hibája, hogy egy psychologiai kategóriába, vagy, ha úgy tetszik, ethikaiba szorítja az érvényt. E& a kellés kategóriája. Lask az érvény fogalmát tágabban akarja értelmezni s azért tiszta logikumnak fogja fel az érvényt. Az érvényességi, érvényesülési mozzanatot azonban így tagadhatatlanul elveszti belőle. Tudjuk ugyan, hogy a neokantiánusok egy «önmagában való érvény» (Geltung an sich) fogalmát is megkonstruálták
