Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
s így látszólag megmentették épen azt a normativ jelleget, mely az eddigi elemzésünk alapján az érvény fogalomban benne rejlik; de erről, valamint az érvény és a kellés viszonyáról bővebben alább lesz szó. Itt most csak annyira van szükségünk, amennyi fogalmi határozmányból meg tudjuk alkotni az érvénynek közönséges fogalmát. Eleddig az érvény fogalmában két jegyet találtunk : a viszony és normatio jegyeit. Ennek alapján az érvényt így lehet meghatározni : normatív relatio. Hogy persze ezek az érvények honnan veszik ezt a kellés-mozzanatot, ki, vagy mi az a felsőbb hatalom, mely a dolgok folyását ezen törvények szerint intézi s így a természettörvényeket folytonosan érvényesíti, az már más kérdésHa Fichte az Én-re vezette vissza az érvényességeket, Hegel pedig a világalapra, melynek a vallásphilosophiában «Isten» nevet adott, akkor mi bátran visszavezethetjük az érvényességek létét és konstruálását Istenre, kiben a scholastikus philosophia szerint minden dolog és folyamat eszméje eredetileg megvan s melynek a valóságos folyamatok csupán realizálódásai, megvalósulásai. Az Isten fogalmában van végső gyökere az érvény fogalmának is. E részben nincs különösebb nehézség; csak a törvény fogalmazására kell különös gondot fordítanunk, ha az anthropomorphismust el akarjuk kerülni. Mikor azt mondjuk, hogy «a természettörvények a természet folyásában állandóan érvényesülnek» : akkor világosan tudatában vagyunk annak, hogy itt voltaképen két, egymástól teljesen különböző terminus között állítottunk fel viszonyt, a dolgok, valóságos anyagi folyamatok között egyrészről, másrészről pedig a törvények között. Az anthropomorphismus már most az volna, ha a törvényeket ép oly substantialis létezőknek gondolnók^ mint aminők a dolgok és folyamatok. A törvények s tehát az érvények nem ily substantialis valamik, hanem két vagy több valóságos dolog viszonyainak fogalmi, általános képei. A törvény mindig egy ítéletben, még pedig általános Ítéletben jut kifejezésre. A törvény nem ens reale, hanem ens logicum. Mikor tehát a törvény érvényességéről, vagy érvényesüléséről van szó, ezt nem lehet olyformán felfogni, mintha a viszony egyik tagjáról egy létmozzanat átmenne a másik tagra; itt az egyik tagból a reális létezés hiányzik, a törvény ens logicum. A törvény inkább maga ily érvényességi viszonyoknak egyetemes Ítéletbe való foglalása. Mikor tehát a természettörvények érvényességéről van szó, akkor e törvények és a valóság világa között nem reális kapcsolatot értünk; ez a viszony inkább
