Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1916-1917-iki tanévre
Dr. Yárkonyi Hildebrand: Kritikai jegyzetek az ujkantianismus tör-ténetéhez
A kék és piros színre nézve a különbözőségnek mindaddig, míg a jelenlegi világrend fennáll, érvényesnek kell lennie. Ha tehát a viszonyhoz hozzágondoljuk a normatio jegyét, akkor a viszonyt érvényesnek fogjuk fel. Épen így az okság nem egyéb, mint két tárgy között való viszony. Ha ezt a viszonyt — mely vagy abban áll, hogy két dolog közül az egyik létesíti a másikat, vagy abban, hogy egyik a másikra törvényszerű és megmásíthatatlan egymásutánban következik — úgy fogom fel, mint a melynek a mostani kosmosban okvetetlenül be kell következnie : azaz, az oksági viszonyt elvonom az egyes jelenségektől s mint abstrakt törvényt szembe helyezem velük, még pedig mint rajtuk uralkodó, bennük mindig megvalósuló törvényt, akkor az oksági viszony mint érvényesség domborodik ki előttem. Van tehát egy viszony, melynek valósulnia Tcell s e normatio az, a mit a viszonyon kívül még beleértek az érvény fogalmába. Épen, mert bizonyos viszonyok mindig valamire nézve érvényesek, lehet a dolgok és a viszonyok közötti egybefüggést normatívnak felfogni. Ez a normativ viszony -azonban mindig adott valami, pl. az okság elvét érvényesnek mondjuk arra a világrendre, melyben jelenleg élünk és ismerő tevékenységünket kifejtjük; az okság elve a mostani kosmikus rendre érvényes. Hasonlóképen az inhaerentia viszonya, a dolgok egymástól különböző volta stb. oly viszonyok, melyek a tőlünk tapasztalt rendre valóban érvényesek, de elgondolhatunk a priori oly világrendet is, hol más viszonyok állanak fenn s mások érvényesek. Azt mondhatjuk ennélfogva, hogy az összes természettörvények valóban érvényesek, de ez az érvényességi mozzanatuk nem onnan van, mert viszonyok, hanem mert egy tőlük különböző forrás őket mintegy «kötelezővé» tette, e viszonyok nemcsak egyszerű viszonyok, hanem hello viszonyok, normák és ezért mondjuk őket érvényeknek, ezért «érvényesülnek» a kosmos életében. A viszony fogalmától az érvény fogalmát úgy hisszük, csak ezzel a normatio jegyével sikerül biztosan és határozottan elkülöníteni. Vannak természetesen, kik a normatio, a «kellés» (Sollen) jegyét nem akarják megtűrni az érvény fogalmában. Ez a marburgi iskola álláspontja, mely az érvénynek tisztán logikai meghatározására törekszik s az érvényességekben nem lát egyebet, mint a dolgok alapfolyamataiban mutatkozó rendszernek «gyémánthálózatát», egy elvont logikai schéma-összeget. Felejti azonban ez az irányzat, hogy a valóságban folyamatok vannak, történések, elveknek, viszonyoknak szakadatlan megvalósulásai s arról van szó, hogy ezeket
