Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Bódiss Jusztin: Visszapillantás

:182 VISSZAPILLANTÁS tására mindkét osztályban én fordítottam le ama fontos documentumokat. Hatásuk tartóssága így biztosítva leszen ma is. Plinius leveleinek kelte régibb, mint a Tacitus művéé, s harmadik dolgozatomban csak a bennök foglalt adatoknak történelmi sorrendje miatt tettem hátrább Plinius tudósítását a Tacitusénál. Közönségesen Plinius 10-ik könyvének 96.—97. (v. 97.—98.) leveleképen idézik a nevezett tudósítást s a reá adott császári választ ; de mivel voltak, a kik a Traianushoz intézett levelek valódiságát kétségbe vonták (v. ö. Schanz, Gesch. der röm. Litteratur, II, 22. 5. kiad., 1918. 861. s köv. 11., Müller Iván Handbuchjában), azért idézik az utóbbi levélgyüjteményt (= 120 levél s néhány válasz) külön is, nem a többi, 9 könyvet tevő levelek folytatásául. (L. évk. 242—245. 11.) A Lietzmann szerkesztésében megjelenő Aufhauser-féle chrestomathia alapján közlöm a latin szöveget, mely Keil (1870.) s Kukula (1912.) kiadásai után készült diplomatikai hűséggel, s én csak a nálunk divatos Brambach-féle latin orthographia követelményei szerint javítgattam a szöveget s tettem olvasását zavartalanná. íme: 1. G. Plinius Traiano imperátori. ftSollemne

1 est mihi, domine, omnia, de quibus dubito, ad te • referre. Quis enim potest melius vei cunctationem meam regere vei ignorantiam instruere ? Cognitionibus de christianis interfui nunquám: ideo nescio, quid et quatenus aut puniri soleat aut quaeri. Nec mediocriter haesitavi, sitne aliquod discrimen aetatum, an quamlibet (aetatem) teneri nihil a robustioribus differant; detur paenitentiae venia, an ei, qui omnino christianus fűit, desisse non prosit; nomen ipsum, si flagitiis careat, an fiagitia cohaerentia nomini puniantur? Interim in iis, qui ad me tamquam christiani deferebantur, hunc sum secutus modum: interrogavi ipsos, an essent christiani. Confitentes iterum ac tertio interrogavi supplicium minatus: perseverantes duci iussi; neque enim dubitabam, qualeciunque esset, quod faterentur, pertinaciam certe et inflexibilem obstinationem debere puniri. Fuerunt alii similis amentiae, quos, quia cives Romani erant, annotavi in urbem remittendos. Mox ipso 1 Ennek a szónak itt nem ünnepies, hanem az etymologiához (solvus— annus) közelálló jelentése van: egész éven át való, szokásos, rendes, alapelvszerű. Egyéb ismeretlen szó alig akad az egész levélben.