Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Bódiss Jusztin: Visszapillantás

:182 VISSZAPILLANTÁS most utólag közlöm a latin szöveget, mely könnyen érthető bárkitől párhuzamos fordítás nélkül is. íme Dobsehtitz (Christusbilder, Leipzig, 1899. 308. s köv. 11.) műve után és a Lietzmann szerkesztésében (Bonn, 1913.) megjelent Aufhauser-féle szövegben, csupán a Brambach-féle latin helyesírással javítgatva: Epistula P. Lentuli ad senatum Romanum. «Apparuit temporibus istis et adhuc est homo magnae virtutis nominatus Iesus Christus, qui dicitur a gentibus propheta veritatis, quem eius discipuli vocant filium dei, suscitans mortuos, sanans omnes languores, homo quidem statura procérus, mediocris et spectabilis, vultum habens venerabilem, quem possent intuentes diligere et formidare, capillos habens coloris nucis avellanae praematurae et planos fere usque ad aures, ab auribus verő circinos crispos aliquantulum caeruliores et fulgentiores, ab umeris ventilantes, discrimen habens in medio capitis iuxta morém Nazaraeorum, frontem planam et serenissimam cum facie sine ruga et macula, quam rubor venustat. Nasi et oris nulla prorsus est reprehensio; barbam habens copiosam capillis concolorem; adspectum habens simplicem et maturum, oculis glaucis, variis et claris exsistentibus; in increpatione terribilis, in admonitione blandus et amabilis, hilaris servata gravitate; aliquando flevit, sed nunquam risit; in statura corporis propagatus et rectus, manus habens et bracchia visu delectabilia, in colloquio gravis, rarus et modestus, ut merito seeundum prophetam diceretur: «Speciosus forma prae filiis hominum.» Valamelyik jámbor olvasó még a következő megjegyzéssel toldotta meg a kép-leirást: «Ipse enim est rex gloriae, in quem desiderant angeli prospicere, cuius pulchritudinem sol et luna mirantur, salvator mundi, auctor vitae, ipsi honor et glória in aeternum. Amen.» Magyar fordítása megjelent a Kincses Kalendáriom 1914. kötetében (251—2. 11.) is, megtoldva Niképhoros Kallistu, görög egyháztörténetíró, hasonló leírásával (História ecclesiastica I, 40. Migne, Patres Gr. 145, 747 C), még pedig kétségen felül álló hitelességűnek hirdetve, s ez adja utólag megfejtését azoknak a kérdezősködéseknek, a melyeket a nevezett évben sokfelől hozzám intéztek a szóban forgó tudósításnak hitelessége ügyében. Pedig hát ez az apokryphus leírás 1. csak a 13—14. század óta ismeretes, míg azelőtt semmi nyoma; 2. stílusa is egész középkorias meg kenetes,