Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Kemenes Illés: Tritogeneia

TRITOGENEIA 379 Három ilyen régi hagyományt említ,

1 a melyek közül legnagyobbjelentőséget annak tulajdonít, a mely szerint Athena Poseidon vagy — mint a monda uralomra jutása után mondták — Zeus és Koryphe Okeanida leánya, tehát Cicero is e monda nyomait őrizte meg, a mikor ezeket írja:

2 quarta (t. i. Minerva) Jove nata et Coryphe, Oceani filia, quam Arcadi Coriam nominant et quadrigarum inventricem ferunt. Gruppé nem tartja valószínűnek, hogy ezt a mondát a Zeus fejéből való születés nyomán később költötték volna, hanem ellenkezőleg, a Koryphe, Kranae, Akria, Akrisia, Koryphasia nevek adtak alkalmat e monda kigondolására ;

3 ezek a nevek eredetileg alig szolgáltak a hegycsúcs jelölésére, hanem magának az istenasszonynak fejét jelentették. Koryphe Okeanida Poseidontól szüli Athenát a kocsival együtt, úgy hogy a költő, a ki Athenának Zeus fejéből való születését költötte, az atyára vitte át azt az eseményt, a melyet eredetileg a leányáról mondottak. S mivel a költő ezen költeményével teljesen új dolgot alkotott s a képzőművészet ezt szintén magáévá tette, hamarosan általánossá lett e hagyomány. Azokból a magyarázatokból, a melyek Athenának szokatlan születési módjára akarnak fényt vetni, két dolgot állapíthatunk meg: az egyik az, hogy majdnem mindegyik magyarázó a vihar alkalmával lejátszódó természeti jelenségre viszi vissza a mondát, ott keresi magvát. Ez annyival is inkább jogosult álláspont, mert a természeti jelenségeket, mint felsőbb erők megnyilvánulását a görög mythologia más terein is megtaláljuk nagy kiterjedésben.

4 A másik dolog, a mit megállapíthatunk, az, a mire Gruppé is czéloz, a localismus, helyhezkötöttség: egy bizonyos helyen kezdték az istent tisztelni, vagy teremtették meg, illetőleg domborították ki működésének, hatalmának bizonyos körét és úgy terjedt el más helyekre. «Die griechischen Götter sind urspünglich Lokalgötter, ihre Kulte Lokalkulte-gewesen, lange bevor zunáchst durch mündliche Tradition, dann durch wandernde Sánger, die aus dieser die Götter des Epos geschaffen, übereinstimmende Götternamen entstanden, woraus sich endlich gemeinsame Götter der verschiedenen Landschaften entwickeln konnten.»

5 Ezért tartja Gruppé is, hogy ez a sajátságos 1 Brontes kvklops és Metis leánya; Pallas leánya. 2 De nat. deorum III. 28. 3 I. m. 1210. és köv. 4 L. Wundt i. m. 157. 1. 5 Wundt i. m. 156. 1. v. ö. Bódiss J.: Az ión-attikai művészet a női