Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Kemenes Illés: Tritogeneia

TRITOGENEIA 379 Három ilyen régi hagyományt említ, 1 a melyek közül legnagyobb­jelentőséget annak tulajdonít, a mely szerint Athena Poseidon vagy — mint a monda uralomra jutása után mondták — Zeus és Koryphe Okeanida leánya, tehát Cicero is e monda nyomait őrizte meg, a mikor ezeket írja: 2 quarta (t. i. Minerva) Jove nata et Coryphe, Oceani filia, quam Arcadi Coriam nominant et quadriga­rum inventricem ferunt. Gruppé nem tartja valószínűnek, hogy ezt a mondát a Zeus fejéből való születés nyomán később költötték volna, hanem ellenkezőleg, a Koryphe, Kranae, Akria, Akrisia, Kory­phasia nevek adtak alkalmat e monda kigondolására ; 3 ezek a nevek eredetileg alig szolgáltak a hegycsúcs jelölésére, hanem magának az istenasszonynak fejét jelentették. Koryphe Okeanida Poseidontól szüli Athenát a kocsival együtt, úgy hogy a költő, a ki Athenának Zeus fejéből való születését költötte, az atyára vitte át azt az eseményt, a melyet eredetileg a leányáról mondottak. S mivel a költő ezen költeményével teljesen új dolgot alkotott s a képzőművészet ezt szintén magáévá tette, hamarosan általánossá lett e hagyomány. Azokból a magyarázatokból, a melyek Athenának szokatlan születési módjára akarnak fényt vetni, két dolgot állapíthatunk meg: az egyik az, hogy majdnem mindegyik magyarázó a vihar alkalmával lejátszódó természeti jelenségre viszi vissza a mondát, ott keresi magvát. Ez annyival is inkább jogosult álláspont, mert a természeti jelenségeket, mint felsőbb erők megnyilvánulását a görög mythologia más terein is megtaláljuk nagy kiterjedésben. 4 A másik dolog, a mit megállapíthatunk, az, a mire Gruppé is czéloz, a loca­lismus, helyhezkötöttség: egy bizonyos helyen kezdték az istent tisztelni, vagy teremtették meg, illetőleg domborították ki működé­sének, hatalmának bizonyos körét és úgy terjedt el más helyekre. «Die griechischen Götter sind urspünglich Lokalgötter, ihre Kulte Lokalkulte-gewesen, lange bevor zunáchst durch mündliche Tradi­tion, dann durch wandernde Sánger, die aus dieser die Götter des Epos geschaffen, übereinstimmende Götternamen entstanden, woraus sich endlich gemeinsame Götter der verschiedenen Landschaften entwickeln konnten.» 5 Ezért tartja Gruppé is, hogy ez a sajátságos 1 Brontes kvklops és Metis leánya; Pallas leánya. 2 De nat. deorum III. 28. 3 I. m. 1210. és köv. 4 L. Wundt i. m. 157. 1. 5 Wundt i. m. 156. 1. v. ö. Bódiss J.: Az ión-attikai művészet a női

Next

/
Thumbnails
Contents