Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 kot, miközben önmagával is ellenmondásba kerül. Azt írja t. i., hogy Elena a choruson sok sorort talált s azok vele mentek vissza Margithoz s így tanúi voltak a csodás eseménynek. A sorok közül azonban nem hagyja ki a forrásaiban talált megjegyzést, hogy Margit kéri a tanút, ne mondja el senkinek a látottakat. De mire való e kérés, mikor oly sokan voltak tanúi az esetnek ? A házban biztosan elterjedt volna. Egy tanúnál azonban megokolt a kérés. XLIII—XLIV. c. A két fejezet a valóságban azonos esetet mond el. A XLIV. fejezet a forrás jó felhasználásával, a jegyzőkönyvből készült, bár ebben is megtoldja a történetileg biztos adatokat azzal, hogy a Margit imájára összetört kocsi ugyancsak az ő imájára újra használható lett. Az előtte levő fejezet pedig nem más, mint ugyanezen esetnek bő előadása. A legenda-iró ezt is a szájhagyományból merítette s nem ismerte fel, hogy a szájhagyományban megnövekedett közlés történeti magja a XLIV. fejezet. Klasszikusabb példát keresve sem találhatnánk a legenda-irodalomban annak tanulmányozására, hogy a történeti tények mint változnak a szájról-szájra való terjedésben s főként, mint fokozódik bennük a csodaszerűség. A történeti alapon álló fejezet szerint például a szekér eltörése nem csodálatos körülmények közt következik be. A szekér megy, az utasok rajt ülnek, egyszer csak összetörik alattuk. A csodaszerűség itt abban van, hogy a kortársak ezt Margit imájára történtnek hitték. A mód s a közvetlen körülmények azonban természetesek, bennük semmi csodálatos nincs. Nem így a szájhagyomány fejezetében. Ebben a szekér indulásra készen van, de nem megy még, hanem áll és «subuerse sunt rote, fracti sunt asseres cunctis, qui aderant, uidentibus», persze Margit imájára. Ép így, a különben is nagyítással állított kocsijavulás, Margit imájára még csodásabban van előadva: «Statim accesserunt ligna ad ligna quodlibet ad iuncturam suam. Rote nullo hominum impellente, diuinitus mouebantur...» Bizony automobil lett belőle! XLV. c. Hasonló csodás módon Margit nagy eső leimádkozásával kényszeríti a praedicator testvéreket a maradásra. Az egyik szerzetest Erfordiusnak mondja, míg a jegyzőkönyvben Herbartus-t találunk. Csaknem bizonyosan ugyanazon személyről van szó, csakhogy a legenda másolója elírta magát. A csodás akadály-keltéssel azonban Margit nem érte el czélját, mivel a testvérek nem mentek vissza a monostorba, hanem egy magánháznál húzták meg magukat az eső idejére. A nápolyi legenda szerint azonban a monostorhoz mentek vissza.