Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 tapasztalható, bár tőle nagyon is különböző eset ez, mikor az ész nagy figyelemmel járó munkája idézi elő az érzékek elfásulását. Rendesen a szórakozottság is ilyen tünet. Ez utóbbiakat azonban, csak mint a lelki életnek az előbbiekkel csekély fokon rokonságot mutató jelenségeit említjük meg. Az extasis állapotával s a földről való felemeltetéssel kapcsolja össze egy B. Margitnak tulajdonított ájtatos munka függeléke Margit stigmainak eredetét. Fraknói Vilmosnak erre vonatkozó kéziratos jegyzetei csonkán kezünkbe kerültek a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár XI. 79. jelzésű kéziratos könyvében. Ő végigtanulmányozta ezt a kérdést. Itt csak annyit kell a kérdésről szóvá tennünk, hogy a jegyzőkönyv s a legendák semmit sem tudnak róla, holott a tanúként említett rokon apáczának e téren hallgatnia a vallatáskor nem lehetett. Nagyon valószínű, hogy itt is a nagyon korán kifejlődött szájhagyománynyal van dolgunk, mit azonban Guarinus ezen esetben mellőzött, holott irott forrás nélkül tudott Margit többizben történő lebegéséről. XXXVI. c. Margit egyszer mindenszentek vigiliájának éjjelén Jolenttel együtt virrasztott és imádkozott. Margit összeesett s Jolent azt hitte, hogy elfáradt s alszik kissé. Huzamosabb idő multán sem mozdult, sőt ébresztgetésre sem, mire Jolent ijedten ment Olyinpiashoz jelentést tenni. A nápolyi legenda eddigi leírása egyezik a jegyzőkönyvvel, kivéve, hogy ő elragadtatásnak nevezi az esetet. A visszatérésnél azonban, a jegyzőkönyvtől eltérve, már két társnőről is beszél, kik vele mentek s arról, hogy Margit csak huzamos keltegetésre tért magához. A jegyzőkönyv szerint Johaleta és Olympias már eszméleten találták visszatértükkor Margitot. XXXIX. c. Az előbbi esethez hasonló adatkülönbséget találunk ezen fejezetben is. Elena soror egy éjjeli virrasztás alkalmával tüzet lát Margit feje fölött, mire ijedten a chorusra szalad s elhívja az ott imádkozó Katalin priorissát és Olympiast. Huzamosabb ideig tanúi az esetnek. A jegyzőkönyvben Elena maga mondja el a történetet,

1 de társnőkről nem- tesz említést, csak Önmagát említi. Ép így nem tud arról sem, hogy az imádság színhelyén a tűz eltűnése után kellemes illat maradt volna vissza. A más tanúkra vonatkozó adatnak végső döfést ad a tanú, Elena azon kijelentése, hogy vallomástételéig, 1276-ig nem is mondta el senkinek az esetet. A paderborni kézirat még jobban elveti a suly3 Mon. Vespr. I. 312.