Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 myndeneknek vala jgen kedves, es myndenektevl kyk evtet latyak vala. mynden tyztessegre méltónak jtyltetyk vala. Mik lehetnek az «ezekkez» hasonlók? Nem egyebek, csak más, túlzásba menő önmegtagadásának tényei: haját, ruháját nem engedi hosszú időn át tisztítani, nem vált ruhát, testén akarva élősdieket táplál. Társnői kérik, engedje magát tisztítani, ő ezt nem engedi.

1 Társnőit ezen kérésekre aligha a tények kedvessége birta. De halála után, az már igaz, hogy ily tények miait «mynden tyztessegre méltónak jtyltetyk vala.» Akkor, mikor már a szentet csodálták benne s a szent egyik sajátságos erénygyakorlatának tartották ezt. Csak így tudjuk megérteni ezen forrásnélküli sorokat. Tényt födnek, de a halál utáni korban érvényes Ítéletet tartalmaznak. Ha volt forrása e soroknak, helyesen csak ilyen beállítást tartalmazhatott s akkor a magyar legenda az állítás igazságát biztosító megszorítást hagyta csak el s ebben van tévedése. A 24. lapon forrásaiban ma meg nem található, de helyes adatot találunk, mely azt tartalmazza, hogy B. Margit ebédlői hetes szolgálatai idején a cselédekkel étkezett a sororok ebédje után. Ugyanitt a legenda-iró egyéni véleményét is kifejezi az alázatosság tényei fölött. Jelenleg forrásait ezen soroknál nem ismerjük s így kétséges, hogy a magyar legenda irója toldotta-e be, vagy már egy latin munka elvégezte-e ő előtte a toldást s a magyar csak fordított. Ilyen közbeszúrást találunk a 26. lap utolsó soraiban is. A 25. oldalon Chinga soror esete van elbeszélve, de hallgat a legenda arról, hogy Margit kétszer hívta Chingát, mert első hívásra nem akart menni. Hallgat arról is, hogy mikor segített, haragos volt s ezért locsolta le Margitot. így aztán megokolás nélkül marad, hogy miért történnek az elmondott sértések. 28. 1. Nem igazolható semmi forrásból sem, hogy Margit a cseh király állítólagos látogatásakor «chondras hituan evltevzettel» jelent volna meg a nagy vendégek előtt. Igaz, hogy ruhája mindig már viselt ruha volt, újat nem vett föl, vagy ritkán. Régi, avult ruhákból csinálta meg ö maga a saját ruháját s elég gyakran rongyos, piszkos ruhában járt.

2 Ha azonban szülei vagy rokonai látogatására mentek, látogatói előtt a finomabb ruhákban is megjelent, melyeket anyja küldött neki.

3 Meglepetésekkor ez nem igen történ1 Mon. Vespr. I. 171-172., 182., 190., 199., 254., 266. 1. 2 Mon. Vespr. I. 168., 171., 178., 190., 257. 1. 3 Mon. Vespr. I. 190. 1.