Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

B. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FO RRÁSKRITIKÁ J A 287 személyesen nem ismerte B. Margitot. Ennek említése után a tanú belekezd még egy csoda elbeszélésébe, de egy-két sor után már megszakad vallomása. Nem is ismerjük többi részét. A kézirat «Taat» írását Fraknói javítja «Caac»-ra. Szept. 5-én tette vallomását. 89.,

1 106—107.,

2 109—110.

3 Az öt tanú közül kettő (89. és 107.) ismeretlen, minthogy vallomásuk eleje hiányzik. Csak annyit tudunk róluk, hogy 15—16 év körül levő fiú és leány a két tanú. A másik három tanú neve: Ilona, felhévvizi Márton felesége, felhévvizi András és Mihály. András is meg Mihály is a nagy lármára szaladnak Boncz házához s a továbbiakban már szemtanúk. Ilona azonban, mint a Boncz családnál lakó rokon, mindvégig szemtanú. Az összes tanúk megegyeznek abban, hogy három éve történt az eset. Még ott is teljes a megegyezés, hogy leszakadt a ház mennyezetének egy része s a 8—9 éves gyermekre omlott, ki valamivel előbb jött haza az iskolából. A jelenlevők a gyermeket legtöbben halottnak nézték, de András, a ki kivitte az udvarra, észrevette, hogy a gyermek lélegzik. Ez körülbelül éjfél tájban történt már. A jelenlevő Mihály szerint, Ilona nagynéne állításával szemben, a gyermek arczán volt sérülés, de azt ő is állítja, hogy vér nem jött belőle. Hajnalban ment el az apa a szigetre, hogy könyörögjön B. Margit sírjánál fiáért. Onnan akkor tér vissza, mikor az anya a port kimossa gyermeke szeméből s kíváncsiságában felhúzza annak szemhéját, vájjon él-e, mire a fiú, már az apa jelenlétében, megszólal. Ez csütörtökön történt. Ebben az összes tanúk nagyjában, apró árnyalati eltérésektől eltekintve, megegyeznek. Annál különösebb a 107. tanú elbeszélése s bizony annyira gyanús, hogy kétkedve kell fogadnunk adatainak nagy részét. Az még legkevesebb, hogy csak ő tud a jelenlevő nők bőjtölési fogadalmáról. A továbbiakban már nemcsak a többi tanúnak, de önmagának is ellenmond. Ellene mond a tanúknak abban, hogy a fiú a mennyezet- szakadás után való nap estig eszméletén kívül volt, pedig a fiú anyja kiáltására, kiásása után hamar kinyitotta szemét, de nem tudott szólni. S a tanú azt állítja, hogy ő egész napon át látta a fiút nyitott szemmel feküdni, csak este szólalt meg s akkor kenyeret kért s ő adott neki enni. Mindebben a többi tanú másként vallott. Ilona is tud arról, hogy a fiú enni kért, de szerinte i Mon. Vespr. I. 354.; * U. o. 375—378.; * U. o. 380—383. 1.