Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 a gyerek akkor már járkált s tyúkhúst kapott. Abban pedig önmagának mond ellen a tanú, hogy az asszonyok fogadalmát a fiú gyógyulása előttre, helyesen szerdára teszi. Később mégis azt állítja,, hogy a ház hétfőn szakadt be. Már említettük, hogy a két névtelen tanúnak vallomása csonka. Ilona vallomása a végén hiányos. Más szövegbeli hibák: Iste sürget, quando isti qui mortui sunt iam fuerunt septem anni, surgent... mondatban a középső rész kettős állítmánya «mortui sunt iam fuerunt» utólagos javítás eredményének látszik, hol a «sunt» tán alá volt pontozva s helyette a «fuerunt»-ot iktatták be. A másoló mindkettőt lemásolta. Meg kell azonban vallanunk, hogy később megismétlődik ez a kifejezés

y még nagyobb hibával: Iste sürget, quando surgent illi, qui mortui sunt iam sunt septem anni — alakban. Itt már alapunk sincs a hiba megértésére. A 377. oldalon Fraknói megkérdőjelezi az «uxor Petri de Pocche(?)» kifejezést. Javítására alapunk nincs. A 378. oldalon nem tudjuk, a «peponem» szót nem hibásan másolták-e «panem» helyett, de mindenesetre ennek értelmében áll. A tanúk az idő meghatározásában elég értelmesek s az eddig már említett egy-két eset példájára újra szerepel a tatárbetörés, mint időhatározó tényező. Van a tanúk közt gazdag, szegény. Nagyon idős egy sincs köztük. A 89. tanú szept. 5-én (8-án ?), Elena a 107. tanúval együtt 12-én (13-án?), András és Mihály pedig okt. 12-én tett vallomást. 90.,

1 92—93.

2 Keszei Bede, felesége Erzsébet és egy Benedikta nevű keszei asszony, Bede és Erzsébet leányának, Petronillának vakságból való csodás gyógyulását adják elő. Vallomásaikban eltérés csak az, hogy Erzsébet négy éve történtnek mondja a gyógyulást, az apa háromnak s hogy szerinte a leánynak gyógyulása után is volt szemfájása. Legnagyobb eltérés Benediktának azon adata, hogy a kis leány tizenkét éves. S e tévedést tette magáévá Fraknói is, pedig csak végig kell olvasni az apa vallomását s olyan pontos időelosztást találunk nála, hogy feltétlen hitelt biztosít magának. Nem mond ellen önmagának egy adattal sem, biztos minden szavában. Ö pedig azt állítja, hogy leánya 1276-ban kilencz éves s ezen adatának utána is számíthatunk. • A tanúk egyéniségét illeti már Bede jó emlékező tehetségének megállapítása. Az elég jó módú ember belsőségesen élte le 1 Mon. Vespr. I. 355—356.; 2 u. 0. 356—358. 1.