Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

B. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 241 belül három hónapja betegeskedett ápoltja, ezért, meg szeretetből is szerette volna meggyógyítani. Többször imádkozott érte Istenhez s kérte «Szent Margitot». Ötször, öt nap egymásután megmosta Margit haját s azzal itatta a beteget. Mikor aztán az ilyen gyógyítás után következő héten a beteg meggyógyult, bizony azt hitte a buzgó ápoló, hogy csoda történt. Reá azonban nem szabad vetnünk miatta, mert nem vezet félre bennünket, sőt épen az ő, valóságnak megfelelő vallomása világosít föl bennünket a valódi tényállásról. Az eseményeket egyéniségén átszűrve, de azért hamisítatlanul adja. Három évadata jó. Szövegében Fraknói kijavítja azt a tollhibát, mely «Adriani» helyett «Adam»-ot csúsztatott be a vallomásba. Egy másik helyén töredékes a szöveg s ezen okból érthetetlen: ... et si aliquando serviendo sororibus, eundo et redeundo per lutum ad coquinam tunica sua... et fatigabatur et nocte illa faciebat sic in illa tunica. A pontozott helyeken szavak, sőt tán sorok hiányoznak. Fraknói felhívja rá a figyelmet. A tanú aug. 8-án állt a bizottság előtt. 33.

1 Katalin, somogyi Márkus leánya, körülbelül egyidős volt az előbbi tanúval. Huszonhat éves korában tesz vallomást. Együtt került be a zárdába Erzsébettel, 1256-ban. A tanú olyan dolgokban és olyan fokban feledékeny, mint legtöbb apáczatársa, de okát is adja ezen ténynek, vagy inkább figyelése kisebb fokának: Si ego credidissem, quod omnia sua bona facta deberent reduci ad sanctitatem eius, plura potuissem notasse, quam notavi... Különben pedig az első bizottság előtt önszántából nem is akart vallomást tenni B. Margit szentségéről. Csaknem azt lehet kiolvasni vallomása e két adatából, hogy nem érti, miként tanúskodnak az elmondott tények Margit életszentsége mellett. Ö nem tartotta a szentség jeleinek Margit tetteit, legalább is nem tartotta addig, míg két csodát nem tapasztalt saját magán s egyet társnőjén, Ágnesen. A vele történt dolgok csodaszerűségét hiszi, de közölt adatai elég természetesnek tüntetik fel a tényeket. Háromszor mond évadatot, kettőt saját magáról s így nehéz ellenőrizni. Ágnes gyógyulásának s a betegekről szóló egy-két jelentésének nem közvetlen, személyes tapasztalat a forrása, hanem közvetett értesülés. i Mon. Vespr. I. 267—270. — M. 1. 225. 1. A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 15