Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Klemm Antal: A vogul alárendelő viszony

136 A VOGUI- ALÁRENDELŐ VISZONY 136 hanem inkább külső — orosz — hatás eredménye, hisz kötőszóiknak legnagyobb része orosz átvétel. A magyarban máskép történt, itt a kötőszók magából a nyelvből fejlődtek, mely fejlődési folyamatot az idegen nyelvek mellékmondatos szerkezetei előmozdíthatták. Az alárendelő viszony kifejezése a vogul, osztják és a magyar nyelvben valamikor ugyanazon módon történt. Mai nyelvünkben is, de különösen a régi nyelvben igen gyakran használatosak az igenévi szerkezetek mai mellékmondataink pótlásár a, s a mai grammatikai alárendelő szerkezetek könnyen vezethetők vissza mellérendelő szerkezetekre. A magyar grammatikai alárendelő szerkezetek tehát mellérendelő szerkezetekből lettek. Ha ugyanis mellékmondataink kötőszóinak eredetét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy 3 csoportba oszthatók kötőszóink: 1. legnagyobb részük relatív, illetve kérdő névmásnak viszonyragos alakja

1 (hogy, mikor, mert stb.); 2. van, amelyik igéből, illetve főinondatból lett (jóllehet

2); 3. egyéb határozószóból (alig = az al ,ima pars'-i^ ragos alakja.) A két utóbbi -csoportba tartozó kötőszós mondatok nyilvánvalóan eredetileg nem mellékmondatok, de a relatív névmásból való kötőszós mellékmondataink is eredetileg grammatikai tekintetben főmondatok voltak. Az indogermán nyelvekben vannak az eredeti relatív névmáson kívül kérdő ~ határozatlan névmásból és mutató névmásból fejlődött relatív névmások is.

3 A finn-ugor alapnyelvben nem voltak eredetileg relatív névmások, hanem kérdő és mutató névmások pótolták őket.

4 A magyar relatívnévmás, mint tudvalevő, kérdő - határozatlan névmásból lett,

5 így tehát névmásból fejlődött kötőszós mellékmondataink tulajdonképen főmondatok. Ezen utóbbi fejlődést egy pár példával szemléltetem/' Vizsgáljuk egy tárgyi, időhatározói és okhatározói mellékmondat keletkezését. A következő példákban világosan látható, miként homá1 Simonyí Zs.: A magyar kötőszók, egyúttal az összetett mondat elmélete. 1881, 1882, 1883. 3 köt. 2 Zolnai Gy.: Mondattani búvárlatok. NyK. 23: 152 s köv. 1. 3 Brugmann: Kurze vergl. Gramm. 1904. 402. 4 Szinnyei: Finnisch-ugrische Sprachwissenschaft. 1910. 113. 5 Budenz : Valami az a ki, a mi-ről. NyK. 5 : 19—36. 6 Bráunlich: A theory of tbe origin of hypotaxis. Indog. Forsch. 1915. XXXV. 237—244. «How did dependent clauses come into existence? They came into existence, I believe, when there arose an oecasion for the communication of a thought wbich could not be expressed or could not be so easily expressed by any other means.» — Simonyí Zs.: Az összetett mondatról. Nyr. 6: 53—59.